Ti együtt tudnátok élni anyóssal apóssal egy kétcsaládos házban?

Sosem válaszolok privát üzenetre.

Igen, jó a kapcsolatunk. Anyos nem csinal semmi rosszat, nem nyomul, nem szól bele semmibe, nem az a tipikus idegborzoló anyós, csupan az allando jelenlete zavaro a szamomra. De megoldom. Anno tanultam relaxációs gyakorlatokat, ha nagyon felhúzom magam, akkor az segít. Mivel nem szeretném, hogy a férjemnek választania kelljen az anyja meg a felesege között, én "engedek".

A parod kulfoldi?

Vagy parod szuleivel egyutt koltoztetek ki?

Ismeretlenben jo dolog a kozelukben lakni, de akkor is jobb let volna 5 perc setara egy masik hazat/lakast venni.

Én simán el tudnám fogadni. Mindenre lehet megoldást találni, csak akarni kell, akár a napozásra vagy a bugyiban mászkálásra is. Én legalábbis hiszek a kommunikáció, a józan elme erejében. :)

A Te bajod se az anyósodékkal kezdődik, szerintem, hanem azzal, hogy a férjednek se mered megemlíteni. Milyen család, milyen házasság az olyan, ahol ilyen dolgokat nem lehet megbeszélni? Lehet elég lenne csak egyszer megemlíteni, hogy papa-mama, tessenek már kopogni, vagy mondjuk ebéd után vagy akármikor ne nagyon jöjjenek már át, mert pihenni szeretnénk, stb... Attól, hogy valaki idős, még nem hülye, biztosan megérti. :)

"Eddig nem zavart, mert jól jött sokszor a segítség, amíg bele nem jöttem a dolgokba, háziasszony teendőkbe stb"

- hát, igen.... Nincs más teendő, mint kitúrni a generációs családi házukból a már hasznavehetetlen öregeket és az utánuk búsuló Jürgent (férjet) is, így szokták tenni a mohó, kapzsi asszonykák. És utána boldogan, lihegve rohangálhatsz egész nap a 300 m2-en, és pihenésképp jöhetsz engem lepontyozni. Hát nem gyönyörű élet ez?