Anyám 10en x év után újra képbe lépett. Anno LEMONDOTT rólunk a testvéreimmel. Már itt lakik közel. Beszélhetnék vele de csak elhordani tudnám. Volt már valaki hasonló helyzetben?

Igen, én voltam így. Még gyerek voltam amikor elváltak a szüleim, és anyám lemondott mindhárom gyerekéről, majd kisétált az életünkből. Majdnem 20 évig azt se tudtuk, hogy él-e még. Már felnőttként jelentkezett újra. Nővérem elment, hogy beszélgessenek, hogy megkérdezze miért nem látogatott minket, vagy miért nem adott lehetőséget, hogy mi gyerekek látogassuk őt. De előjött a szokásos viselkedése, és még neki állt feljebb, hogy a nővérem ilyeneket kérdezett, Elküldte ordenáré stílusban melegebb éghajlatokra. Szóval a piáról még ennyi év után sem szokott le, így egyikünk sem volt rá kíváncsi. Halála előtt pár hónappal a kisebbik nővérem találkozott vele. Elmondása szerint már nem ivott, és szeretett volna mindhárom gyerekével kibékülni, és kérni szerette volna, hogy támogassuk anyagilag, mert a nagy alkoholizmusi életében a piálás miatt nem volt ideje dolgozni, így alig kapott nyugdíjat. A kisebbik nővérem lágyszívűként épen tervezte a testvérek és anyu találkozását amikor meghalt. Talán jobb is így, mert a találkozásból amúgy sem lett volna semmi.

Példa az én első házastársam. Ők hárman voltak testvérek. Amikor az anyja elvált az egyik férfitól és hozzáment a következőhöz, akkor az előző házasságból született gyereket mindig intézetbe adta. A párom csak azért kerülte el ezt sorsot, mert a negyedik férfi már meggondolta magát a házasságot illetően. Csak zárójelben jegyzem meg, nem nyolc általánost végzett a példás anyuka.

A jóslástól és mágiát gyakorlóktól menekülj!

Amit teszel, magadért tedd, ne érte, ő nem érdemli meg. Ha neked arra van szükséged, hohgy néha találkozzatok, akkor találkozz vele, beszélgessetek. Ha úgy érzed, hogy nincs rá szükséged, akkor ne keresd! Nem valószínű, hogy van mentsége arra, amit tett. Egy igazi anya nem tesz ilyent.