Sok embert miért nem érdekel a családfakutatás és hogy kik voltak az ősök?

A kilencesnek határozottan igaza lehet...

Ami engem illet, kedvelem az infókat a felmenőimről, ami alatt anyám történeteit értem. Már a párom is kívülről fújja a népszerű színes kis történeteket a család történetéből... Hozzátett ahhoz, aki vagyok, hogy tudok valamit az őseimről, a hozzáállásukról, személyiségükről...

De egy csomó üres név és dátum... Mire lenne az nekem jó?

Viszont nem szólok be, ha más kutatgat. Ki mit érdekel, nincs ezzel a világon semmi baj.

Azért sok igazság van abban, amit páran már felvetettek. Különböző orvosi statisztikák szerint a gyerekek 8-12 %-ának nem az a genetikai apja, aki annak hiszi magát, illetve akiről a gyerek úgy hiszi, hogy az.

Az egyik legjobb barátnőm pont tavaly tudta meg 40 évesen, hogy nem az a vér szerinti apukája, aki egész életében annak hitt.

De gondolom, aki családfa kutatásra adja a fejét, az nem feltétlenül, és nem elsősorban a genetikai származás felderítése miatt teszi.

Ha valaki letenne elem a csaladfamat akkor szivesen elolvasnam, megneznem, de annyira nem erdekel a dolog hogy energiat is fektessek bele.

En pl. a nagyszuleim kozul csak 1-et ismertem, mire en megszulettem a tobbi meghalt vagy nem tartotta vele a csalad a kapcsolatot.

tavolabbi generaciok meg aztan tenyleg a kodos multba vesznek. Tuti van koztuk mindenfele nácio, a Karpat-medence egy nagy géncentrifuga, mindenki mindenkivel szaporodott.

De ez is egy hobbi, akinek ez a kattanasa, csinalja, nincs rola negativ velemenyem.

Bizony, az apa sokszor bizonytalan, szerintem meg 200 eves tavlatban is tuti van valamelyik agon ilyen felrelepes, nemhogy 400 eves viszonylatban.

es akkor meg a nemi eroszakokrol ne is beszeljunk, eleg csak a II. VH-ra gondolni, meg arra mit muvelt a szovjet hadsereg az orszagban.

Én nem értek egyet azokkal, akik azt álltják, hogy teljesen feleseges, üres nevek és évszámok halmaza. Sőt, ahogy kivettem főként olyanok mondják ezeket, akik nem is kutattak semmilyen módon, máskülönben tudnák mennyi mindent ki lehet deríteni egy-egy személyről, ilyen-olyan módokon. Gondolom ezt nem kell kihangsúlyoznom neked, hisz gyakorlott csakládfakutató lehetsz. :)

Egyébként az én környezetemben is mindenki úgy reagál, ahogy te fenntebb leírtad (sajnos). Én a magam részéről a családfám ismeretében teljesen másképp tudok viszonyulni a történelemhez, hisz így egy-egy felmenőm által sokkal közvetlenebbé válik, ami hatalmas örömöt és büszkeséget jelenthet, nem mellesleg rengeteg új rokont ismerhetsz meg, akiket szintúgy érdekel a genealógia.

Ez a családon belüli félrelépés pedig óriási csúsztatás, nem jelen semmit. Akiket nem érdekel, azokat (bármit is csinálsz) úgyse fogja jobban érdekelni, nem érdemes velük foglalkozni. Te csak folytasd a kutatást és keress olyan fórumokat, csoportokat akiket szitén érdekel ez a téma... hidd el nincsenek kevesen.

Igazából ha valakit érdekel, hogy ki is voltak azok akik előtte tapodták ezt a földet, vagy másikat, az nem baj. A baj ott kezdődik, hogy hogy sokakat nem is érdekel, nem is érdeklik a gyökereik, elődeik, és hogy mit tettek. Hogy tisztább legyen a kép, a dolgot több oldalról is meg lehet közelíteni: de a lényeg, hogy magadért tedd, és az önbecsülésedért, hogy ebben a végletekig szétrohadt világban még egyeseknek számítanak az emberek, a család, a valahova tartozás és az hogy ki is vagyok, és honnan jöttem, vagy hová is tartok. Tedd azért hogy az unokádnak is el tudd mesélni, hogy a címer a falon a családodé, és még mindig itt vagytok, és hogy van még mit tanítani apáról fiúra.

Én pl. büszke vagyok arra, hogy magyarnak születtem, és remélem ha újra kell születnem feladattal, újra magyar lehetek majd - s folytathatom amit elődeim elkezdtek. Ma a másik véglet, hogy közönnyel és unott pofával az élet semmi más az embereknél csak a "mókuskerekes nyavalygás", és az "elsuhant 60 évem mint egy villanás"... Én azt mondom, tedd azt ami igazán boldoggá tesz, és ne hallgass senkire, csak a szívedre, ahogy azt elődeid tették, amit igaznak véltek, és hittek - majd megtöltötték az életüket, nem pedig mint ma sokan eltöltik és passz.

Inkább "magával" törődne itt valaki, másnak nincs benne "haszon" -azaz pénz-, másokat nem érdekel.

Szerintem, az csak ürügy, hogy úgyse számít, hiszen mendenki félrelépett, aki meg nem, azt megerőszakolták, úgysem a valódi apa neve van az iratokban.

A szabados viselkedés inkább a múlt század sajátja, nem az előbbieké. Hiába próbálja mentegetni magát a hasonlóan gondolkodó.

Viszont gondolt-e arra valaki, hogy a családfakutatással törődik leginkább magával, hogy ki is ő. Mert nem csak úgy mindenféle előzmény nélkül pottyant ide erre a világra senki. Minden őse benne van mindenkiben.

Ha fölosztjuk a testünket, csak úgy szemléltetésként, játékból, mondjuk 32, vagy 64 vagy akárhány részre, pont annyi az, ami egy adott ősből bennünk van.

Ha pl., a kezünk -mérete vagy súlya szerint- a testünk 64-ed része, akkor pont annyi belőlünk egy ősanyánkból vagy ősapánkból van.

Hát nem érdekes?

Nem, nem érdekes. Ha idepottyanna időgéppel egy száz évvel ezelőtti rokonom, lefogadom bármiben, hogy semmi közös nem lenne bennünk. Ő tipikusan "magyar" lenne: lenéző, szűk látókörű, lenéző, a múltra büszke, nem a saját eredményeire, mert nincs is semmi, amit elért az életben, lenéző, beképzelt, igazi tudás nélkül okoskodó... mondtam már, hogy lenéző?

Ilyen emberekről nem akarok tudni, elég van belőlük a még élő családomban, meg sajnos ebben az országban, amit soha nem éreztem hazámnak. És ez főleg azoknak az embereknek köszönhető, akik nagyon is hazájuknak érzik ezt a helyet.

18-as, egy száz évvel ezelőtti rokon még vagy nem kapta meg a behívóját, vagy már a háborúban volt, vagy lehet, hogy gyerek volt, esetleg már megkapta az értesítést, hogy meghalt valakije.

Még magyar állampolgár volt a később elszakított területekről is. Ha élt, remélte, hogy túléli,és írogatta a családjának,hogy mit csináljanak otthon, amig haza nem ér.

Vállalta amit rámért a sors, nem lépett le a neki adatott útról.

Nem hiszem, hogy a hazájáról a pillanat haszna, vagy akár a legutóbbi száz év alapján elítélően beszélt volna. Nem is beszélt róla, a beszédet meghagyta nekünk...