Régen hogyan derítették ki, hogy ki az apa?

A hasonlosag nem eleg! Apamnak a keresztlanya tiszta apukam volt amikor megszuletett, apa akkor volt katona es 3 evig nem tert haza csak valamikor amikor a keresztlanya megszuletett, eselytelen hogy tole lett volna. Hasonlosag kilove.

Gondolom regebben nem volt annyira divat a megcsalas igy nemigazan lett volna amugy sem szukseg ra. De valiban verbol sokminden kiderul

Sehogy nem derítették ki. A római jog mondta ki először, hogy az anya mindig biztos, az apa nem. Ezért van az, hogy a mai napig az édesanyánk nevét írjuk be mindenféle hivatalos iratokba, az apa nevét viszont rendkívül ritkán.

Emiatt van az is, hogy a gyermek az apa nevét viszi tovább. Ezzel deklarálja a férfi, hogy magáénak ismeri őt el, gondoskodik róla, és rábízza a legfontosabb dolgot, a család örökségét.

Kedves Kérdező!

Egyrészt a DNS teszt sem 100%-os, másrészt nem tudom hallottad-e azt a mondást, hogy: "A gyermek apja az, akit a házasság annak mond.". Vagyis azt tartották a gyerek apjának, aki a gyermek születésekor az anyja férje volt. Erre most is van törvény. Ha a gyerek fogantatásakor más volt az anya férje, mint a gyerek születésekor, akkor a születéskori férj az apa, kivéve ha az apaság megállapítására vonatkozó kérelemmel él az előbbi férj. Gondolom, ez azért van, mert a bíróság feltételezi, hogy ha az anya olyan hamar új házasságot köt, akkor már korábban kavart a későbbi férjjel.

Egyébként a háborúkban sok asszonyt megerőszakoltak. Így ha a tatárok, a törökök, a németek, vagy az oroszok csináltak egy férjes asszonynak gyermeket, akkor is a férj számított a gyerek apjának.

A római korban pedig attól függött, hogy ki a gyerek apja, hogy a férfi vállalta-e, hogy az övé. Így volt ez Kleopátra és Julius Caesar fiával is. Julius Caesarnak nős ember létére vállalnia kellett a fiút, ahhoz, hogy az övének tartsák.

Hamurapi idején pedig azt a férfit és nőt tartották a gyerek anyjának illetve apjának, aki felnevelte. Ezzel maximálisan egyet értek. Lehet egy szülő édes-, mostoha-, nevelő- vagy örökbefogadó szülő, ha szeretetben neveli a gyereket, Ő a gyermek ÉDESanyja, valamint ÉDESapja. Ha vele van, amikor beteg, ha eteti, ruházza, tanítja, s a pici lelkét ápolja. Máskülönben csak akkor "édes", ha becukrozzák, vagy bemézezik. Aki otthagy egy gyereket, akár férfi, akár nő, csak a biológiai feladatát látja el.

Persze hogy volt megcsalás, az emberek már akkor is oltári nagy r1bancok voltak, és meg merem kockáztatni, hogy talán néha még a nők is.

Ellenben a dolog nem úgy működött, mint ma, hogy összeházasodtak, és utána csináltak gyereket. Dehogyis! Amint beérett a lány, tehát megvolt az első vérzése, orrba-szájba nekiállt az összes legénnyel mindent csinálni. Aztán ha megesett, akkor az a fiú, aki utoljára tolta, elvette feleségül. A kutyát nem érdekelte, hogy tényleg övé-e a gyerek, nem az számított, az csak a nemeseknél volt fontos. Az senkit sem érdekelt, hogy a molnár fia tényleg az övé-e. Ha a nevére vette, akkor az övé.

"Ezért van az, hogy a mai napig az édesanyánk nevét írjuk be mindenféle hivatalos iratokba, az apa nevét viszont rendkívül ritkán."

Egyetlen hivatalos irataba sem kell csak az anya nevét beírni MO-on kívül.

VAGY mindkét szülö neve kell, VAGY egyik sem.