Mit tehetnék hogy ne érezzem magam letörtnek amit apukám mondott annak ellenére hogy tudom hogy miért mondta azt amit?

Kérdező, nem akarlak elkeseríteni, de aki húst hússal eszik, az nem hízik el. A kolbászt, szalonnát bátran falhatod, attól sem. Ui. hamar eltelsz tőlük.

Amitől el tudsz hízni: a szénhidrátok, cukros dolgok.

Pl. cukros üdítők, amikből nagyon könnyű egy litert is meginni. Vagy ilyen tekercs, olyan piskóta, sajtos rúd, keksz stb.

Világéletemben nagy húsevő voltam, ehhez képest 25 éves koromban 60 kg voltam 180 cm-hez. Most, 46 évesen, ülőmunkát végezve 70 kg. És nagy családi ebédeken 5-6 szelet húst is meg bírok enni (krumplival, rizzsel, savanyúsággal, előtte meg persze húslevest főtt hússal).

Ha a hús hizlalna, akkor nem 70 kg lennék, hanem háromszor annyi.

Mint az én anyám aki túlsúlyos (az is volt világ életében) és mikor elkezdtem fogyni akkor én is kaptam a beszólásokat, hogy gebe meg anorexiás akarok lenni, meg hogy nézek már ki. Ez puszta frusztráció a részülről. Mindig is utáltam ezt az emberi hozzáállást, hogy ha neked szar akkor legyen másnak is.

S mondok neked valamit amit jegyezz meg jól. Amit ők veled művelnek az nem szeretet. Ha szereted a gyerekedet az egészségére törekedsz. És ha kicsit telt vagy mert neked úgy tetszik akkor az jó, ha kicsit sovány vagy mert úgy tetszik az is. De egészségtelenné formálni a gyereked mert azt várod el tőle hogy olyan legyen mint te, hogy ne érezz kisebbségi komplexust mert többet ért el, a legundorítóbb dolog valaha.

Ezt csinálja minden mamahoteles felnőtt pátyolgató anyukája aki arra kéri ne menjen el, ezt csinálja minden hajcsároló szülő aki a gyerek minden szabad percét egy magánórára tolja hogy a gyerekéből legyen valaki. Feltételhez kötik a szeretetet.

Szabadulj ki abból a közegből mielőbb, hidd el, tapasztalatból mondom.

19/l 15kg minusszal költözés után

Szerintem ne vedd magadra 🙂

Téves hiedelmei vannak. 40+-osok már nehezen változnak. Szóval az elfogadást javaslom neked. Amit mond, az csak azt jelenti, hogy „ő a helyedben...”, és nem többet. Ő jót akar, csak buta hozzá. Érted? Így akar motiválni a szerinte „jó irányt jelntő út” felé. Empátiahiányos. Nem tudsz vele mit tenni, ő az apád.

Amúgy a hússal nincs gond, pontosabban a sovány hússal, mert a magasabb fehérjebevitel az mind a fogyás, mind a tömegnövelés (izom) alapja, ezért szoktak kiegészítőül fehérjeport venni.

Szénhidrátokból is csak a feldolgozottakkal van baj (fehér liszt, cukor). Teljes kiőrlésű gabona fontos a mindennapi étrendben. Én zabot reggelizem, vacsira pedig TK egy zsemle.

A zsír az viszont mindenképp ellenség (ketogén diétát abszolút hülyeségnek tartom).

Szóval... én azt javaslom, hogy:

1) diákmunka! Többnyire fizikai jellegűek, tehát testmozgásnak is megfelel, de a lényeg, hogy ebből van bevételed, amiből tudod finanszírohni az étkezésedet.

2) edzés. Nálunk több helyen van ilyen „életmód klub”, és hasonló elnevezésű programok, ami gyakorlatilag csoportos konditermi edzés. Ez nyilván drágább, mint a sima kondibérlet, viszont itt segítenek megtanítani használni a gépeket (ízületkímélés), vannak oktatások a fogyás tudományához kapcsolódóan, étrendtippek, és közös főzés is akár 🙂

Ha sportot kellene ajánlanom még, akkor az úszás ami a legjobb a túlsúlyosaknak, az ízületkímélés miatt.

3) szigorúan kell tudnod tartani magadat az étrendhez! Nem maradhat ki tápanyag (pl kalcium = tejtermékek, vagy ha az nem jó, akkor tabletta/egyéb mesterséges), ugyanakkor a zsíros-cukros dolgok csábításának nem szabad engedni. Eszel egy cukros dolgot, az felnyomja az inzulint, amitől rohadtéhes leszel, és falási rohamod lesz. Ezt el kell kerülni. Bár maga a fogyás kezdetben olyan sokat akar etetni veled, amennyit nem tudsz. Zöldségek a sok rost és vitamin miatt jók, kevés kalória, nagy térfogat. Napi ötszöri étkezés. Ilyenek vannak. Nekem gyakorlatilag jóval többet kellett ennem fogyáskor, mint előtte, csak könnyű-egészséges ételekre váltottam.

Szóval ezekre kell figyelni, én így csinálnám. Helyeselnék apunak, megköszönném, hogy jót akar nekem, de amúgy leszarnám a dolgot, a saját utamon járnék, a tudatosság felé, és nem kérném, hogy támogassanak benne, megoldanám magam.