Mit csináljak ha egy bántalmazó kapcsolat után félek a férfiaktól?

Könnyű tanácsot adni, de nehezebb megfogadni, betartani, ám mégis tanácsolok valamit:

- Ha egy valakivel így jártál - miért gondolod, hogy minden fiú ilyen? Hidd el, hogy nem egyformák, ahogy a lányok sem.

- Ne félj ismerkedni, keresd az alkalmat, hogy valaki észre vegyen. Nem biztos, hogy a most következő lesz az igazi. A párkeresés csupa válogatásból áll, mire ráakadunk az igazira.

- Ha egyedül nem tudod megoldani a helyzetet és továbbra is a félelem uralkodik feletted, akkor mindenképpen keress fel egy pszichológust. Ő azért tanult és azt tűzte ki élete céljául, hogy másokon - akik önmaguk nem boldogulnak a problémájukkal - segítsem.

- Vigyázz, nehogy idő előtt eldobd a képzeletbeli fegyvert!

Szedd össze magad. Építsd fel újra az önbizalmadat. Engem is bántalmaztak, főleg szóban, aztán sajnos jött az első és egyben utolsó pofon, közben azt kiabálta, hogy nem érek semmit és nem kellenék senkinek. Hozzá teszem, hogy kb. 4 évig azon kívül, hogy kiröhögött,ha béna voltam és néha beszólogatott semmi jele nem volt ennek, aztán az 5. év elején meg teljesen kifordult magából. Jött a csúnya beszéd az elhanyagolás,szeretetmegvonással büntetett,ha nem tetszett neki valami. Pl. megöleltem és nem ölelt vissza vagy eltolt és nem mondta, hogy szeret.

Nem hagytam, hogy többet alázzon. Össze kapartam magamat kivágtam,mint macskát... aztán jött a bulizás,de egyáltalán nem ismerkedtem és távol tartottam magam a férfiaktól. Úgy éreztem, hogy jó egyedül,hogy nem kell senki.Vissza kaptam önmagamat, vidám lettem és boldog. Új munkahelyem lett,amit nagyon megszerettem. Aztán az új melóhelyen úgy arcon csapott a szerelem,hogyha akartam volna sem tudtam volna nem venni tudomást róla. Nem számítottam rá igazából,de rögtön éreztem, hogy ő kell nekem. Ma már az a helyzet, hogy ő lett a férjem és a kislányom apukája. Soha nem bánt velem így és egy rossz szava sem volt hozzám az évek alatt. Példás apa és társ.

A FB pedig egy hatalmas nagy kamu... én anno sajnáltam exem új nőjét,mert fogalma sincs, hogy mi vár rá,mert egy bántalmazó nem változik. Én sem hittem az exének anno, amikor szólt, hogy óvatosan vele...azt hittem, hogy csak közénk akar állni. Egyébként,ha ennyire nem megy az ismerkedés ne erőltesd. Gyászold meg,ami volt. Új kapcsolatod csak akkor lesz,ha elengeded a múltat és nem lesznek benned tüskék. Kívánok neked minden jót. Előbb-utóbb úgy is megtalálod azt,aki megbecsül meg szeretni fog.

Utólagos kérdésedre reagálok:

Van olyan bátorítás, hogy valaki ne dobja el a képzeletbeli fegyvert, hanem harcoljon az igazáért, a jobb jövőjéért. Vagyis azt jelenti, hogy ne add fel a harcot, hanem harcolj azért, hogy Neked jobb legyen.

Szedd össze magad.

Nagyon vigyázz, mert a gondolatokat ereje van, tudat alattin kívül.

Lehet hogy butaságnak hangzik most de segítsünk egymáson és szerezzük vissza együtt az önbizalmunkat, írj ha benne vagy.