Mit tartotok hasznos örökségnek?

Az sem mindegy, hogy hol van a ház. Számtalanszor láttam, hogy nagyszülők és szülők mindenüket beleölték a házba (mert bizony nagy szükség volt a 80-as, 90-es években 150-300 négyzetméteres házakat építeni!), de mire öröklésre került a sor, a falu/város teljesen leépült, elmenekül(t) mindenki, így még eladni sem lehet a mindent felemésztő házat.

Eszmei örökség: a magam részéről annyit tudok mondani, hogy én azt „örököltem”, hogy ne csináljak semmit úgy, ahogy a felmenőim. „Barátoktól” kezdve az alkoholizmuson át a pénz állandó elveréséig, hitelfelvételig, mindenben az ellenkezőjét tettem.

Mindkettő hasznos. Részemről szerencsére anyagilag nem szorulok rá hogy az örökséget várjam, saját házat tudtunk venni a párommal.

Az eszmei örökség számomra ezért fontosabb. Egyrészt megtanultam hogyan ne csinálják dolgokat, de rengeteg hasznos dolgot is tanultam a szüleimtől.

Általánosságban szerintem egy jó ember után mindenképp több eszmei örökség marad. Az anyagi vagy tárgyi örökséget bárki meg tudja adni, de hogy az emlékezete értékes legyen az csak az értékes emberek sajátja.

Nem lehet egyöntetű választ adni. Kicsit sarkítok, de egy fazék is néha többet ér/-het, mint egy festmény.

Ahogy a közmondás tartja: "Jó a potya, ha sz*r is", csak adósság (hitel) ne legyen az örökségen, illetve ezek értéke kisebb legyen, mint maga a hagyaték.

Ez bizony "attól függ"!

Lehet halálig hasznos örökség a neveltetés, de lehet bármi apró, haszontalan dolog/tárgy, ami azzal okoz örömet, hogy az örökhagyó elhunyt.

Tényleg nagyban függ a konkrét dolgoktól. Ahogy előttem is írták hiába örököl valaki Mucsaröcsögén egy romos házat ha öngyilkosság lenne odaköltözni mert munkalehetőség nincs és még csak megvenni se akarja senki.

Lehet, hogy én vagyok kevésbé szentimentális de nekem ezek az éveken át gyűjtögetett porfogók sem számítanak jó örökségnek. Például a nagyszülők régi bútorait úgy sem fogja az ember megtartani ha csak nem imádja a 100 évvel ezelőtti stílusú dolgokat. Meg a sok kis szirszart ami lehet, hogy 50 éve még érték volt vagy divat de ma már semmi haszna. Én elég sokszor segítettem már hagyatékot redberakni, sajnos az a tapasztalat, hogy alig van olyasmi amit használnának az örökösök. Leginkább csak a baj van vele, hogy pakolni kell, azt se tudod hová dobd ki vagy adományozd oda. Egyik esetben sem "érte meg" az a több hét munka ami bele volt fektetve a pakolásba. Az érzelmi oldaláról meg annyit, hogy én nem egy 100 éves csúnya gyertyatartóról fogok emlékezni a szeretteimre.

Mondjuk én alapból gyűlölöm ezt a gyűjtögetős mentalitást, nem szeretek felesleges dolgokat kerülgetni meg fenntartani egy plussz garázst a sok használaton kívüli limlomnak ahogy sokan csinálják. Én az egyetlen "hasznos" örökségnek igazából a konkrét anyagiakat gondolom. Ez az egyetlen olyan amit valóban a saját hasznára tud valaki elkölteni és nem csinál több hetes plussz munkát.

Mi a haszon?

Nekem a legértékesebb örökség a fénykép, az írás, főleg kézírás, és a keze munkája az örökítőnek.

Ha régi házat örökölnék, biztos elfogadnám, voltak, akik a falban, pincében elásva családi ereklyéket, iratokat találtak.