30-40 év között fiatalon megözvegyültek, hol tartotok?

36éves koromban halt meg, 1.5 volt a fiunk. Az anyagi rész nem téma nàlunk, volt életbiztosítàsa, nekem is van, ha ne adja ég...

4 év telt el, nem volt azóta senkim, nem is érzem még kész magam semmilyen tekintetben :(

2 hónapja vesztettem el, 46 vagyok. Ő volt nekem az Igazi, es bár nem a gyerekeim apja de sajátjaként szerette őket.

Sosem kéne más, hiába mondják meg fiatal vagyok. Számomra csak Ő létezik....

Apa 40 körül volt, mikor anya meghalt.

Pár évig gyászolt, aztán összejött a mostohaanyámmal.

Nos, azóta a nő a minden meg a két gyereke.

A bátyjának nem segít, gyakorlatilag egy városban élnek, de sosem látogatja meg, vagy ugrik be kávéra - pedig azelőtt jó volt a viszonyuk, igazi testvéri.

Az unokatestvéreinek hátat fordít, ignorálja őket.

Én megkaptam tőle, hogy semmire nem viszem az életben, és sajnálja, hogy lánynak születtem, meg velem csak a gond van.

Mikor külön költöztem akkor kb. kéthavonta talán! meglátogatott pár percre (én nem mehetek, ezt a mostohaanyám megmondta).

Most 1000 km-re élek, azt sem tudja, mi van velem, nem ír, nem ímélezik (én hiába üzenek neki kéthetente, nem érdekli), mikor balesetet szenvedtem, kijelentette, hogy "nem fog kijönni hozzám, úgy törjem össze magam".

Szóval apám remekül van, csak épp a leszarom-viselkedésével elérte, hogy az egész családja hátat fordítson neki, ha segítség kell.

Egybe nem gondolt bele, hogy míg a bátyja és én egyetlen kérésére segítetTÜNK volna neki, a nője egy szalmaszálat nem fog keresztbe tenni, ha beteg lesz és a gyerekek sem, mert nem a saját fiai.

Sajnálom őt, egy idióta döntése miatt elcs.szte a saját életét, az enyémet, hátat fordított mindenkinek, aki fontos volt neki addig.

Nekem a menyasszonyom és a kislányunk "távoztak" el. Az esküvő előtt egy héttel. Mondhatni mindenem odaveszett, amiért éltem, dolgoztam.

Ennek öt éve, azóta se tudtam komolyabb párkapcsolatot létesíteni. Tudat alatt bennem van, hogy esetleg megint...

Évente gyújtok egy gyertyát az emlékükre. Mindezt leszámítva élem a mindennapjaimat, dolgozok, mint bárki más

29/f