Vajon miért érek ennyire keveset?

Egész életemben azzal küzdöttem hogy senki sem szeretett, olyan különleges ember vagyok. Egy senki voltam mindig az emberek szemében. Azt gondolják rólam, hogy a kutyának se kellek.

Az iskolatársaim is mindig csak kicsúfoltak a csendességem miatt. A sors őket megjutalmazta, mert van évek szerető párjuk, férjük meg gyerekük. Én pedig 28 évesen sehol nem tartok. Abból is elegem van már hogy ennyi idősen még mindig a páromat keressem.

Tudom hogy ez az én hibám de az exem is átvert, elhittem neki hogy szeret, pedig csak kihasznált. Persze a sors neki is adott egy új barátnőt, akivel biztos tovább marad együtt, még az is lehet hogy örökre. De más pasiknál se arattam nagyobb sikert. Nézhetek ki akárhogyan, öltözködhetem csinosabban, én akkor se leszek jó egy férfinak sem. Én is szeretnék annyit érni, mint a többi ember. Még a közösségi médiában sem kapok sok lájkot.