17 éves fiú vagyok, és meg kezdek őrülni a szüleimtől, olyasmiket csinálnak hogy hihetetlen! Ez mindenkinél igy van?

Hello,en egyidos vagyok veled...es teljesen egyet ertek abban,h neha elmennek itthonrol..de nem teszem,mert tisztelem es szeretem a szuleim annak ellenere,h ez nem mindig kolcsonos..(nem sorolom az okokat inkabb)

De oszinten en nagyon orvendenek ha egy heten legalabb egyszer egyutt enne a csalad,es legalabb olyankor nem vitatkoznank valamin..

Szerintem tiszteld,es szeresd oket es mutasd is ki nekik amig lehet;)

Szerintem amiket írsz - már amennyit sikerült megérteni a kissé zavaros fogalmazásodból- nem olyan gáz a szüleid részéről. Napi 5 órahossza WoW sok, és a vasárnapi közös ebéd pedig jó. Lehet, hogy van, amiben keményfejűek - de próbáld velük normálisan megbeszélni a dolgokat, ne hőbölögve...

(és a tanulásra is gyúrj rá, ne csak a WoW-ra, bocs, de rémes a helyesírásod, ez sehol nem kelt jó benyomást)

Én irigyellek!!!

Elvásott egy kamasz voltam, és nagyon sok mindent megbántam azóta, főleg, amit néha a szüleimnek mondtam, mikor "ilyesmiket" kellett csinálnom. 25 éves vagyok, és már eltemettem mindkettőjüket, és ezek a dolgok hiányoznak a legjobban, amiket kamasz fejjel utáltam....

5 óra WOW az semmi, férjem képes volt régen 8-9 órát is játszani naponta! Persze mielőtt találkoztunk volna...

először is, a 17 éveseknél előfordul az ilyen, majd elmulik. add meg a szüleidnek a tiszteletet, ne beszélj velüj csunyán, ill róluk. az a "neki" az nem világos, lehet nem a szóval hanem a hangsullyal van a baj. vasárnap délben általában az embernek nincs olyan fontos dolga (persz egy két strandolás vagy kirándulás vagy randi kivételt képez), egyébként meglehet érteni az anyukádat nyilván nem azért tölt egy fél napot főzéssel, hogy aztán senki ne egyen, mert teszem fel te inkább a haverodnál ülsz az apád halászni van a tesód meg fogyókurázik...

az meg különösen elfogadhatatlan érv hogy játszol és nem vagy hajlandó felállni a géptől! képzeld milyen rosszul eshet neki.

tudom milyen, ültem már én is 8 órát egy játék mellett, de általában pár nap alatt megunom. ha nem akkor baj van. én mindenképp ajánlom hogy ne tarts játékokat a gépen, és ha olyan erős vagy akkor biztosan ellen tudsz állni az ilyen travian féléknek.

rengeteg időt eltöltesz vele, és értelmetlenül. lehet ez közhely de később rájössz hogy pazaroltad az időt ami pedig nagyon, nagyon drága. helyette inkább tanulj vagy olvass (nem feltétlen azt ami kötelező, inkább ami érdekel) vagy sportolj,stb.

Aki azt írta, hogy nincs az életben jobb a családnál, hát asszem nem találkozott még az enyémmel... Egy viperafészek, mindenki ott tesz a másik alá, ahol csak lehet. A mai napig nem bántam meg, hogy 18 évesen megpattantam otthonról, és azóta sem állok szóba apámék családjával. Mi több, életem egyik legjobb döntése volt...

Azt mondják, hogy az ember nem válogathatja meg a családtagjait, de én a magam részéről nem hiszem, hogy csak azért kellene jóban lenni egy olyan emberrel, akivel egyébként utáljátok egymást, mert megegyezik a DNS-etek egy bizonyos százaléka. Viszont tény, hogy nagy kincs egy összetartó, egymásnak segíteni bármikor kész család. Az ilyet meg kell becsülni.

Az pedig, hogy a kedves Kérdezőt egyre jobban idegesíti a családja, a szülőktől való leválás egyik első jelének tartom. Ebben a korban (vagyis valójában két-három évvel korábban is már) elkezd kialakulni a serdülő saját felnőtt személyisége, világnézete, ami esetleg nem azonos a családjáéval. Ez teljesen normális, hiszen hol is tartanánk, ha a gyerekek nem lázadnának, nem újítanának, hanem mindent úgy csinálnának, mint a szüleik?

Szia!Rendesen gerjesztetted az embereket, elismerésem:)a legtöbb kérdésre feleennyi válasz érkezik...:)

Na, én 17 évesen annyira el akartam menni otthonról, hogy az ország másik felébe adtam be a jelentkezésem egyetemre, hál'Isten nem vettek fel...Szerintem ne aggódj, teljesen természetes a korodban a lázadás, a szüleidnél meg a túlféltés. De nem mindenkinél van így. Sok gyerekkel nem foglalkoznak a szülei. Amit leírtál, abból látszik, hogy szeretnek és aggódnak érted, fontos nekik hogy együtt legyetek.Néhány év múlva értékelni fogod, addig meg kitartás!És Karácsonykor nagyon szeressétek egymást!:)

Egyet ígérj meg! Amikor a Te gyereked lesz kamasz és lázadó, eszedbe jutnak majd ezek a sorok, hiszen akkor bizonyosan azt mondod majd magadban, fel is mentve magad, hogy "de hiszen én a legjobbakat akarom ennek az értetlen kölyöknek!" Azt hiszem, hogy a Te szüleid is így vannak ezzel. Egy vasárnapi ebéd során, amit mosolyogva és látványosan kedvesen kezdel meg velük azt hiszem el is mondhatnád ezt. "Tudom, hogy alapvetően jót akartok nekem, de emlékezzetek vissza nagyapámra. Ugye, amikor ti voltatok velem egyidősek, úgyanígy nem tetszettek nektek az ő folyamatos korholásai. Nem is értettétek, hogy nem érti meg, hogy mekkorát változott az ő fiatalsága óta a világ. Ugye, nektek sem esett jól, ha mindig lehurrogtak. Egyáltalán, milyen volt nagypapa, mi miatt vitatkoztatok. Hosszú haj? Öltözködés? Randik? Nagymama mindig őt támogatta? Miben értett veletek egyet?" Így alighanem máris egy nagyon érdekes beszédtémához érkeztek. Ha szolídan és szeliden, s valóban érdeklődve kérdezel, s folyamatos kérdezésben vagy,... szerintem ki is beszélitek a kölcsönösen felgyülemlett feszültségeket.

üdv.: hegedor