Meddig lehet tolerálni egy párkapcsolatban az erőszakot?

Tolerálni semeddig sem szabad(na), már a pofon ELÖTT jóval ki kellene lépni a kapcsolatból.

Viszont a legtöbb esetben megmagyarázzák, hogy csak VÉLETLEN volt, ezért ad a nö EGY esélyt még.

Egy idö után meg már nincs többé bátorsága kilépni, annyira meg van félemlítve.

Semennyire nem szabad tolerálni. Igen, egy pofon is lehet válóok. És nem azért, mert kisasszonykodás vagy túlérzékenység van. Azért, mert aki egyszer megteszi, azzal alapvető jellembeli vagy személyiség beli problémák vannak. Aki mentálisan ép, annak egyszer nem jut eszébe ilyesmi, mégha felidegesedik, akkor sem.

Tehát lapát és tipli

Félnek

Nincs hová menniük

Otthon is ez volt, ezért náluk ez a norma, ez a szeretet kifejezése

Szerelmesek (igen, ilyen emberbe is lehetnek)

Amúgy nem, nem kéne benne maradni. Első alkalommal tipli. Csak sokan megteszik azt, hogy utána virágok, randi stb, újabb pofon. Virágok, randi, pofon, virágok...

A nő pedig összezavarodik, hogy “de hát mindig olyan kedves és figyelmes velem, biztos megérdemeltem azt a múltkorit...”

Sajnos én úgy gondolom, a legerősebb nőt is meglehet így törni, max lassabban. Ez természetesen NEM az áldozat hibája! És az sem normàlis, aki szerint “a nők szeretik, ELVÁRJÁK a verést”

Életemben egyszer pofoztak meg. Már sejtettem,hogy valami nem jó, és már a szakításon gondolkoztam. (Együtt éltünk). Majd egyszer egy este buli után (ittunk) én rosszul éreztem magam,lefeküdtem aludni. Ő rám akart mászni én meg eltoltam magamtól mert 0 kedvem volt. Na ekkor vágott pofon izomból. Azonnal leesett neki,hogy nagy hiba volt,sírt,könyörgött,ígérgetett. Pár hónapig még úgy éreztem tovább tudok lépni de nem ment. Amúgy is haldoklott a kapcsolat de akkor végleg meghalt bennem minden pozitív érzés,amit még tudtam iránta érezni. Életem legjobb döntése volt,ugyanis költözéskor jöttem rá a többi beteg dolgára (követett,lehallgatott(!), és kapaszkodjatok meg-elrakott egy használt tisztasági betétet amit kikukázott,hogy elküldje dns vizsgálatra,nincs-e rajta sperma... na akkor jöttem rá,hogy elmebeteg szociopata. 200 km-re költöztem haza a szülővárosomba. Azóta megtaláltam életem párját,első babát várjuk. :)

Szóval egy pofont SE szaba tolerálni. Lehet csak a jéghegy csúcsa.. engem lehet megölt volna ha maradok még..

31/n

Általában a pofonnal jönnek, pedig azt egy csomó minden megelőzi.

Ordibálás, megszégyenítés, falba ütés, tárgy dobálás, megfélemlítés, megragadás, fenyegetés...

Egyiket sem szabad eltűrni rendszeresen. Ha valaki ilyeneket csinál, az indulatkezelési zavaros, és az indulat messzire viheti bármikor, még akkor is ha évekig "csak" ezek vannak. Az ilyen emberek nagy önértékeli gondokkal küzdenek, kis dolgokat is támadásnak élnek meg, ami begyújtja náluk ezt az indulatot. Ebből kisegíteni valakit nagyon nehéz, pláne, hogy abba ne rokkanj bele.

Az én férjem ilyen, jár pszichoterápiára és erős akarat van benne, hogy megtanulja kezelni a haragját, és javuljon az önértékelése. Sokat is változott, sose ütött meg, de a többi majdnem mind megvolt. A terápia óta lényegesen ritkult és az intenzitás is csökkent, de még van dolga.

A házasság után jöttek ezek, nálam az házasság szent, ezért nem léptem ki. Nagyon nehéz volt a terápia előtt, sokat rontott a lelkemen. Azóta sokkal jobb, én is járok, és visszakaptam magam. Mi nagyon tudatosan kezeljük ezt, sokat beszélgetünk erről, a pszichológusok is hétről hétre "elszámoltatnak", hogy minden oke-e. Én direkt beavattam pár ismerőst, ők is rákérdeznek néha, hogy téma maradjon, baj esetén tudjak kihez fordulni. Nagyon jó úton halad/haladunk, de ez 10.000-ből az 1. Senkit nem biztatnék erre, csak azért írtam le, hogy van ilyen is, mert nekünk sokat segített volna ha van + példa. De mégegyszer, az én férjem leakarja ezt teljesen rakni, ezért konkrét lépéseket tesz, és folyamatos önvizsgálatot tart, amit megoszt velem. Ha nincs ilyen elszántság, csak ígéretek, az első pár megfélemlítés (kiabálás, szitkozódás,tárgy rongálás) után ki kell lépni!! Sajnos az "első pofon" lett közbeszéd tárgya, ezért én pl. azzal vigasztaltam magam, míg nem ment el terápiára, hogy még sose ért hozzám. Rendszerint az áldozatoknak is van hátterük, vagy nem volt otthoni párkapcsolati minta, nincs viszonyításuk, vagy volt és az is erőszakos volt. Így normálisnak tűnik sokáig. Nem a pofon a határ. 2-3 ilyen indulat kitörés, és vagy komoly terápia, oda szánással, vagy búcsú.

Mondjuk semeddig.

De a pofon miértje is számit.

Nagyon nem mindegy,hogy a pasi azért üt mert egy :

hirtelen haragú valaki.

Alkoholista.

Simán szadista.

"elmebeteg" farok.

Egy bántalmazó valaki.

A hirtelen harag megbocsájtható és kezelhető is ha akarják.

Az alkoholizmus is...egy darabig.

A szadizmus nyilván nem.

Ahogy az elmebetegség sem.

A bántalmazó valaki sem megbocsájtható. Neki ez a normális ilyen mintát látott ezt követi és újra gyártja.

A miért nem lépneki okait pedig a kékfény 2020.03.09 adásaban elmondják.