Aki nem spórol a gyerekeinek lakásönerőre, az miért nem?

#20. Koli mond valamit?

Szociális alapon is működik.

De ha fizetsz is érte, havi max. 30,000 Ft, de van ahol pl. 14,000.

Akkor ott vannak a diákotthonok is, ha egyedül akarsz egy egész szobát, ha nappalis vagy, akkor kb. 35,000 forintért bérelhető havonta.

Ha levelezős vagy, akkor meg el tudsz menni dolgozni.

Neked nem az oktatásodat támogatják a szüleid, hanem a lakhatásod...

Ami szép és jó.

Viszont sok szülő úgy emlegeti ezt a dolgot, hogy "fizettem a taníttatásod", hogy mondjuk általánosan befizette a havi 5000 forintos menza árát.

És mégis úgy emlegeti ezt, mintha Amerikában élne és egy Yale tandíját félretette volna a gyereknek.

Hű ezt én sem értem.

Persze vannak érthető esetek, pl egyedül álló szülő, vagy több gyerek, nagy hitel stb, ami mellett tényleg lehet nincs lehetőség a szülőknek félre tenni. De aki csak egyszerűen nem tartja fontosnak, meg azon az elven van, hogy felneveltem a gyereket legyen hálás, az undorító hozzáállás.

Én babát várok, ahogy kiderült azóta teszünk félre havi x. összeget. És szeretnék mindig félre tenni, hogy a fiam majd el tudja kezdeni az életet. 18-20 vagy akárhány év múlva. Biztos jó lesz neki akár tanulásra, jogsira, kocsira, vagy önerőre.

Mi sem állunk olyan fényesen anyagilag, de havi 10 ezer két fizetésből kibírható szerintem. És az 20 év múlva lesz majdnem 2,5 millió forintja. Ami nem olyan rengeteg, de azért jó...

Ja ismerettségi körömben is páran hülyeségnek tartják de havi 40-50 ezret elszívnak... Nem tudom miért szül olyan aki csak felhánytorgatja a gyereknek hogy felnevelte, eltartotta...

Az én szüleim pl teljesen pénzügyi analfabéták. Sőt a nagyszüleim is. Szeretem őket, de nem is értem, hogy hogyan sikerült ezt összehozniuk. Mielőtt megszülettem, az egyik nagyszülőmnek volt egy budapesti családi háza, a másik nagyszülőknek egy lakása, szüleimnek szintén lakása a belvárosban. A két lakásból lett egy budapesti és egy videki ház. Majd szép lassan egy sikertelen vállakozással "eljátszottak" a 2 budapesti családi házat, több autót, a vidéki családi házról a behatjókkal alkudoznak (ebben élnek a nagyszüleim), teli vannak hitelekkel és adósságokkal. A legszebb, hogy az egyik ház (amiben mi eltünk) azért lett eladva nyomott aron, mert havi 100ezer volt a hiteltörlesztő, helyette most havi 150ért vagyunk albérletben. Persze az eladásból bejött pénz is a vállakozásba ment. Kb 4 éve sikerült belátniuk, hogy ez így nem mehet tovább és most mindketten alkalmazottként dolgoznak. Egész jól keresnek, de vonják mindkettőjük fizetésének 50%-át.

Ők pl soha nem gondoltak a jövőre, soha nem tudatosult bennük, hogy ez így kb öngyilkosság. Mindíg hónapról hónapra éltünk de nem nélkülözve.

Egyébként őket is zavarja ez a helyzet. Ami tamogatást én kapok, az az, hogy egyetemistaként úgy élek itthon mint kb gimisként. Ugyan úgy fizetik a telefonszámlámat, bérletemet, a kaját. Zsebpénzt nem tudnak adni, de minimális diákmunkát be tudtam szorítani így ha kell valami pár hónap alatt össze tudok rá spórolni. Illetve nyáron szoktam melózni még és a fizut elosztom egészen következő nyárig.

Én egyébként sokaknál látom azt, hogy egyszerűen nem foglalkoznak a jövővel. Egy kedves ismerősöméknél nyáron jön a gyerek, de nemrég költöttek el közel 3milliót arra, hogy felújítsák az egyikük szüleinél a tetőteret, hogy be tudjanak költözni. Teljesen lenullázták magukat, a szülők meg kitalálták, hogy eladják a házat és kisebbe költöznek, a maradék pénzt kettéosztják a 2 gyerekük között. Most úgy néz ki, hogy jó ha kapnak 1,5 millát és mehetnek albérletbe, emellett teli vannak áruhitellel is, hiszen most vettek háztartási gépeket. A vírus miatt rádásul a fizetésük is csökkent.

Nem persze nem azt jelenti hogy felhánytorgatják. De mostanában rengeteget tapasztalom hogy felhánytorgatják a szülők hogy felnevelték a gyereket... Ami nagyon szomorú. Én is már 15-6 éves korom óta dolgoztam, haza adtam a rezsibe stb, mégis fel van mai napig hánytorgatva hogy fel lettem nevelve. Páromnak szintén. Pedig ő is már korán dolgozott. Egyikünknek sem tettek félre semmit. Sőt az ő anyja még azt is elvárná, hogy egészséges 50 esként tartsák el a gyerekei, mert ő felnevelte őket.

És ez csak 2 példa, sajnos van még bőven. Mondjuk ellen példa is szerencsére.

Az én szüleim nem kerestek rosszul, de nulla volt a pénzkezelési kultúrájuk, minden pénzt elköltöttek, hónapról hónapra éltek, ezért nem kaptam semmit, és a testvérem sem. Szó szerint egy szál bőrönddel mentünk férjhez.

Ahogy meglett a lányom, elkezdtem félretenni neki, 18 évesen 3 millió forint volt ez. Mivel az egyeteme nem fizetős, így azt mondta, ne adjam még oda. Végül esküvő után volt rá szüksége, megkapta. Akkor pár éve 12 M volt egy lakás itt az agglomerációban, ez pont egy önerőnek volt jó. (Havonta pedig észre sem vettük a hiányát, amikor félretettük.)