Aki nem spórol a gyerekeinek lakásönerőre, az miért nem?

Nagyra becsülök minden szülőt, akik a gyereküket valamilyen módon próbálják elindítani az életben (akár az oktatására, egészségére vagy lakására szánnak pénzt), mert én nem ilyen közegből jöttem.

Kicsit terápiás céllal is válaszolok, mert egész életemben hallgattam a szüleimtől mekkora szar vagyok és mennyi mindent áldoztak fel értem, pedig az életükben minden egyes döntesük róluk szólt.

Azért vállaltak gyereket, mert azt hitték az majd önzetlenül feláldozza értük az egész életét; egy olyan vásári majom, ami elvan használt ruhából egy penészes, fűtetlen házban, hogy aztán őket gondozhassa mikor megöregszenek. Arra amit szerettem volna sosem volt pénz, de valamilyen csoda folytán arra mindig összejött a keret amire nekik kellett.

Tudom, hogy az én szüleim, ha válaszolnának, azt írnák "nem volt miből, de megtettünk amit tudtunk" - ebben az is benne van, hogy milliókat csesztek el teljesen felesleges dolgokra, aztán a gyerekekre verték a balhét. Az ilyen emberek mindig másokat hibáztatnak maguk helyett, mert mióta kiköltöztünk ugyanúgy nincs pénzük ahogy eddig, pedig a bevételük nem csökkent.

Szomorú vagyok, mert az ilyen emberek hiába olvassák el mit tesznek mások a gyerekeikért, meg milyen amikor nem tesznek értük semmit, mert nem ismernek magukra és nem változtatnak az életükön. Ennek ellenére remélem az én esetem ritkább, és mindenki gyűjt pénzt a gyerekének, vagy jó oktatást biztosít neki: esetleg legalább nem büdös ruhákban járatja őket, arra kényszerítve hogy rájuk is főzzenek, mossanak, takarítsanak.

En lassan 40 éves leszek, de én sem kaptam sajnos soha egy büdös vasat sem a szüleimtől. Sőt, mivel elköltöztem a városból (nem volt munka) Budapestre, azóta ha kicsi nehézség is van az életemben (ugye most bezárták az ovik, nincs senkink itt) gúnyosan megjegyzik, hogy ,,kellett neked elköltözni,,

Amíg nem volt gyerekem 2 munkahelyem volt.

Borzasztó nehéz volt elindulni egyedül. Tulajdonképpen nekem semmim sincs. Párom lakásában lakunk. Több gyermeket én amiatt nem is merek vállalni, ezt az egyet szeretném becsülettel felnevelni.

Nekem igazából az esett mindig nagyon rosszul, hogy az öcsémet támogatják, most újítják a lakását, amibe szintén beszálltak.

Ez van. Már nem bosszankodom ezen, elfogadtam.

Én ezek miatt teszegetek félre a gyerekemnek.

Őszintén szólva én utólag értettem meg a szüleim "taktikáját". Amíg tanultam, mindent megkaptam, sosem fájt a fejem az anyagiak miatt, de éppen csak annyit kaptam, hogy kijöjjek belőle valahogy. Már gyerekként is spórolásra tanítottak és úgy léptem ki az életbe 1,5 életképes diplomával, hogy kellő tudással és makacssággal rendelkeztem ahhoz, hogy megteremtsem magamnak az alapokat. Aztán jött a párom és összeraktuk amink van. Az esküvőnkre kaptunk tőlük egy nagyobb összeget (egy 4 éves lakástakarékot), amit beletoltunk a lakáshitelünkbe. Én ezért is roppant hálás voltam, el sem akartuk fogadni eleinte.

Szerintem jó taktikát választottak. Sok időt és energiát fordítottak belénk a tesómmal. Mindketten megállunk a lábunkon, ők pedig gyűjtögetnek a nyugdíjas korukra nagyon helyesen.

Az én szüleim sajnos egyszerű emberek, nem igazán értik az élet összefüggéseit. Sorban csinálták a gyerekeket ruházkodásra, élelmiszerre, iskoláztatásra alig alig futott. Az én kislányom most három éves de már körülbelül 800ezer forint van a számláján. minden nagyobb Ünnepre kértük a rokonokat, felesleges játék helyett az árát utalják a kislány számlájára, 18 éves korára elég szép összeg fog összegyűlni. abból úgy gondolom, továbbtanulásra, lakásra, autóra fogja futni bőven.

Nekem sajnos nem jutott semmi. Középiskola után a kereskedelemben dolgoztam és azóta is. Nem tudtam Főiskolára jutni, nincs lakásom, nincs autóm egyszerűen nem tudok a boltos fizetésemből annyi önerőt összerakni hogy hitelt kapják.

Mi, szülők vállaltuk a gyermeket, kötelességünk a lehető legjobb életet biztosítani, mi negyedévente rakunk kisebb összeget, 18 év alatt abból lesz valami.

Kedves kérdező. Már ne is haragudj de nagyon számonkérő ez a kérdés.

Te magad írtad pl hogy a te szüleid nem tudnának félretenni nektek mert nem engedhetik meg maguknak de 2 mondattal korábban leírod hogy nem érted miért nem segítenek nektek...

Legtöbb esetben nem tudják a szülők megengedni maguknak hogy még félre is tegyenek.

Igenis legyél hálás a szüleidnek hogy felneveltek. Mert miután megszületik a gyerek azután minden megkeresett forintot miatta "keresik meg".

Azért mert szeretnének neki mindent megadni, szeretnék ha nem hiányolna semmit, lenne fedél a feje felett, étel a tányérján, tudna tanulni hogy legyen egy rendes szakmája. Szerintem ezek után nem kéne számon kérni rajtuk semmit. (Ez nyilván egy rendes, szerető szülőre vonatkozik)

Mikor 16éves voltam, akkor lett anyáméknak saját lakása. Addig mamánál laktunk. A saját lakást hitelekből (is) vették. 16évesen elküldtek diákmunkára, csak hogy tudjam nekik fizetni az egyik hitel törlesztőjét. Azért dolgoztam egész évben, évekig, mert azt fizettem, magamra kb semmi pénz nem jutott.

24évesen költöztem el otthonról. Addig fizettem. 6évig, havi 40ezer ftot... (+ahogy a 18at betöltöttem ezen felül a rezsibe is beszálltam, +az árvaellátásomat, ami engem illet jogosan, azt is anyám tette el)

24évesen meguntam, elköltöztem. Most 27vagyok, párommal lakásvásárlás elött állunk. Tavaly anyámék eladták a házat, újat nem vettek, mert nevelőapám anyukája meghalt, abba a házba költöztek. 24millió ott csücsül a számlájukon. Multkor anyámnak megemlítettem 1 millió még szükséges lenne ahhoz a házhoz amit kinéztünk. Annyi volt a válasza, biztos valamelyik bank majd ad kölcsön....

Mi párommal azt beszéltük meg, félretenni a gyerekeknek (1 fiunk már van, illetve 1 "gyártás alatt") hogy hatalmas telek van ehhez a házhoz amit meg fogunk venni. (Már itt lakunk 3 éve, csak kivásárolnunk kell). Mi azt szeretnénk, ha majd a gyerekeink is úgy akarják, itt a telken 2 ház még simán felhúzható. Azt egy szobakonyhásat magunknak, öregségünkre. Meg egy hasonlót mint ez, és akkor a 2 nagy a 2 gyereké, a pici meg a mienk lenne. Ebben (vagy ha el szeretnének inkább költözni akkor természetesen abban is) 1000%, hogy segítenénk. Páromat is a drága édesanyja 1 szatyor ruhával tette ki otthonról 16évesen, hogy oldja meg az életét. Mi nem ilyen szülők szeretnénk lenni.

Kedves utolsó. Tudsz olvasni, szöveget értelmezni?!

Oda írtam, HA MAJD ÚGY AKARJÁK.... Nem kötelező, nem fogjuk eröltetni, ez egy lehetőség... illetve az is ott van, ha el szeretnének költözni, abban is segíteni fogunk....

Ha ennyire balf.sz vagy, hogy nem tudsz egy szöveget értelmezni, minek pontozod le, és írsz ilyen idióta kommenteket?!

58#voltam...