Ha egy családtagod megbánt akkor szóba szoktad neki hozni? Vagy nem kelted a feszültséget inkább?

Nálam ez a személytől függ. Vannak olyan családtagok, akikkel nem túl szoros a kapcsolat vagy örülök, ha nem kell velük beszélnem, náluk nem lelkizem, de megmondom, ha valami nem tetszett és miért, csak utána már nem akarom folytatni a beszélgetést, mert nem érdekel.

Akikhez meg közelebb állok, nekik természetesen minden alkalommal megmondom, ha valamivel nem értek egyet, megbántott, miért bántott meg vele, mit gondolok arról a témáról, mi nem tetszik esetleg a másik viselkedésében, mondandójában vagy hozzáállásában felém stb.

Én sokáig fiatalabb koromban nem mondtam el, ha valami bántott vagy zavart, de rájöttem, hogyha a másik fél is tud róla (ez mondjuk nemcsak családtagokra vonatkozik), akkor lehet jobb a kapcsolat :)

Ha viszont nem mondok semmit, ugyanúgy meg fog bántani újra és újra (jobb esetben nem szándékosan), ami egy idő után szerintem mindenkinél kezd sok lenni.

Inkább az elején tisztázd le, hogy mik a határok, persze szép formában és nyugodtan, az a legtisztább. Ha ezek után nem változtat rajta vagy úgy érzed szándékosan folytatja, legalább tudod az okát.

Személytől, rokonsági kapcsolat közelségétől és pillanatnyi helyzettől függ. Én jellemzően, minél közelebb áll hozzám valaki, annál valószínűbb, hogy szóvá teszem neki, ha valami gondom van, akkor is, ha esetleg feszültség alakul belőle (épp azért, mert akihez közel állunk, azzal könnyebb is elsimítani általában ezeket). DE persze ilyenkor is bejöhet a helyzet-tényező, tehát ha éppen nagyon rossz kedve van, és nem olyan nagy ügy, nem szándékosan csinálta, stb., akkor lehet, hogy nem szólok, vagy pedig csak később.

Távolabbi rokonoknál (unokatestvér, stb.) már nem feltétlenül, ritkábban teszek szóvá dolgokat, de a dolog nagyságától függően szoktam azért. (Igazán távoli rokon meg nem szokott megbántani, arról nem tudok nyilatkozni :))