Nem akarok folyton a tesóm gyerekéről beszélni, róla képeket nézni, ez miért baj?

(mostohatesó, de a lényeg kb ugyanaz)

Igen, kisbaba, tehát aranyos, cuki, stb. Én sem utálom. De mikor találkozunk mondjuk egy családi ebéden, semmi másról nem lehet beszélni, csak a gyerekről. És még kicsi (4 hónapos), tehát a napjai nagyrésze evéssel, alvással és kakival telik. Elhiszem, hogy a szülőknek ez a legnagyobb csoda, de amikor próbálnék másról beszélni, akkor szinte lekiabálnak, hogy az senkit nem érdekel.

Vagy küldenek chaten egyszerre 50 képet és szinte mind ugyanaz, csak az egyiken 3 centivel arrébb van a gyerek lába, vagy nem a kamerába néz, hanem mellé. Ezeket megnyitom, beszivecskézem, utána meg problémáznak, hogy miért nem írtam rá vissza semmit. Az elején még válaszolgattam, hogy aranyos, nagyon édes és hasonlók, de már unom ezeket. Ugyanúgy néz ki, mint az összes többi baba, könyörgöm.

Anyáék sem nagyon tudnak már ezzel mit kezdeni, mert ha itt is vannak, a gyereket ki sem veszik a hordozóból, szóval eljönnek, aztán ennyi. A képeknél is szegény anyukám sokszor megszólal, hogy "dehát ez már volt", de aztán mondom, hogy nem, amire ő gondol, ott máshogy álltak az ujjai...