Mennyire problémás, hogy nem akarok családot soha az életemben?

Tisztában vagyok, hogy nagyon sokan írták ki ezt a kérdést, de szeretném én is így megosztani a nézőpontomat és kíváncsi vagyok mások véleményére is. 22 éves leszek augusztusban és egy pár éve érzem azt, hogy nem szeretnék családot. Hát vagy egy pár ok, ami számomra eléggé relevánssá teszi ezt a történetet (számomra). Szüleim már gyerekkoromban elhunytak és ez sajnos sokat rontott. Ekkor még akartam családot alapítani. Ez valamikor 3-4 év kezdődött, mikor a családomban elkezdődtek a veszekedések, egyre durvábbak voltak. Eléggé sok hibát követtem el akkoriban, amikért mindig is bocsánatot kértem, de az újabb veszekedéseknél mindig felhozzák. Továbbá sosem volt barátnőm (nagyon sokszor próbálkoztam, de egyik sem volt siker). Voltak nem olyan rossz esetek ezzel kapcsolatban, de nem egyszer csúnyán pofára estem. Ekkor már eléggé kiábrándultam ebből a történetből, hogy legyen barátnőm. Középiskola után tovább tanultam és azóta egyedül élek. Azóta nyugodt vagyok és sikerült meggondolnom ezt a dolgot. A veszekedés miatt én sokáig éreztem magam nagyon rossz embernek, aki csak ártani tud. Magamat ismerve én nem lennék jó férj és apa. Türelmetlen, ingerlékeny ember vagyok és egy rossz helyzetben ők innák meg ennek a levét és én ezt nem akarom. Én inkább utazni szeretnék. Megvenni majd az álomautómat (egy 1955-ös Chevrolet Bel Air) és azzal bejárni az országot, aztán Európát és a világot. Szeretek nagyon emberekkel ismerkedni és barátkozni, de senkivel nem laknék együtt. Nem tudnám azt elviselni, hogy hazajövök és nem vagyok egyedül. Ezzel a történettel nem szeretnék senkit se megbántani (aki családot szeretne, a nőket, a férfiakat, stb). Ha ez még önsajnáltatásnak tűnik, akkor elnézést kérek. Minden jót kívánok.

21/f