Egyetértesz azzal a hagyománnyal, hogy az elsőszülött fiúgyermek az édesapja keresztnevét örökölje?

Anno magántanítványokat fogadtam.

Mondták, jönne egy, hívjam fel, Tóth István.

Még a mobilok előtt.

Hívom, mondom, hogy Tóth Istvánnal szeretnék beszélni, mire visszakérdez, hogy melyikkel?

Hát azzal, amelyik angolt akar tanulni...semmi mást nem tudtam róla. Idegesítő.

52

Én is vállaltam tanítványokat, nem kellett hívnom őket, ők hívtak. Szintén a mobilok előtt, de nem tudom, ez mit számít.

A tanítvány -vagy leendő- hívja a tanárt, úgy illik és akkor nincs gyakori-név-probléma.

Ha véletlenül le kell mondani órát, akkor meg akárkinél -vagy rögzítőn- lehet üzenetet hagyni.

Szintén a mobilok előtt, de nem tudom, ez mit számít. --> Gondolom azt, hogy a mobilok előtt egy családra jutott egy vezetékes, nem úgy, mint most, hogy mindenkinek van mobilja.

Úgy örülök visszatérve, hogy a mi családunk szakított ezzel a rémes hagyománnyal!

Utolsó, az én első reakcióm is az volt, hogy ő akar jönni, miért nem ő hív...

Aki ajánlotta, ragaszkodott hozzá, hogy én hívjam, én meg gyáva voltam ellenkezni.

A mobil abban számít, hogy az egy emberé, s nem közös, mint a vezetékes, szóval mobilnál kisebb az esély, hogy valaki más veszi fel, mint akit keresel.

Ha van hagyománya lehet folytatni, nincs megírva, de lehet.Apámat, a nagyapámat (és talán az ő apját is) ugyanúgy hívták, én már más nevet kaptam. Először sajnáltam, hogy kimaradok, ma már nem bánom, mert így könnyebben megkülönböztethetőek vagyunk, ami a nevek egyik legfőbb célja.

18F