Ezt sajnos el kell fogadni... Nehéz, de ez az élet rendje.
2020. aug. 10. 10:59
Hasznos számodra ez a válasz?
2/12 anonim válasza:
Aki gyenge idegzetű, az belerokkanhat. De azért 10-ből csak egy embernek ilyenek az idegei. Aki ettől megborul, az kikészül mindenféle más problémától is.
2020. aug. 10. 11:10
Hasznos számodra ez a válasz?
3/12 anonim válasza:
Ahogy a saját halandóságunkat. Napról-napra. Ennyitől miért kattannál be? Ha betegesek, megyünk az orvoshoz. Ha nehezen mozog, keressük a megoldást az élhető életre, ahol nem szorul másra. Ennyi.
2020. aug. 10. 11:17
Hasznos számodra ez a válasz?
4/12 A kérdező kommentje:
És ha olyan betegsége van amire nem nagyon van megoldás?
Én 23 éves vagyok. Apukámnak agydaganata van, bár javultak a múltkori eredményei de elmondása szerint a parkinson-kór jelei is mutatkoznak nála (elvileg ezt mondta neki az orvos de velünk valahogy akkor nem közölte). Látszik rajta, hogy az egyik keze remegni szokott, van hogy nehezen áll fel, van hogy megy neki, a napokban sokat alszik...
Kicsit félek igazából az egésztől. Úgy érzem, nem olyan egyszerű az egész ahogy gondolnánk.
Bár biztosan betegség-függő is. Én személy szerint minden nap el vagyok keseredve és idegesít, hogy nem tudok mit tenni.
2020. aug. 10. 11:57
5/12 anonim válasza:
Nagyon rossz. Nekem már a nagyszülőknél is rossz volt. Erősnek, talpraesettnek láttam őket mindig, akik mindennel könnyedén megbirkóznak. Nagyon fura érzés volt őket betegnek, elesettnek látni. Ilyenkor meg nekünk kell erősnek lenni. Nehéz.
2020. aug. 10. 12:06
Hasznos számodra ez a válasz?
6/12 anonim válasza:
Nehéz, de még nehezebb őket fiatalon elveszíteni. Az egyetlen nagyszülőm akit ismertem, 82 évesen halt meg. Valahogy szomorkásan, de beletörődve néztem, ahogy gyengült. Természetes volt, hogy be fog következni és jobb is, hiszen már beteg volt és iszonyatosan fáradt. Nehéz volt, de látni az életerős 52 éves Édesapámat az intenzíven még nehezebb. Elveszítettem mikor 19 voltam. Bárcsak láthatnám őt megöregedni!
Csak azt tudod tenni, hogy minden percét kiélvezed, amíg veled vannak. Próbálj nem agyalni ezen. Fájni fog az elvesztésük, de majd ráérsz akkor gyászolni őket.
2020. aug. 10. 12:13
Hasznos számodra ez a válasz?
7/12 anonim válasza:
Egy súlyos betegség sohasem egyszerű. De az ember többet kibír mint hinné: mondom úgy hogy nagynénémmel csináltuk végig az agydaganat körüli köröket, az apukám meg öcsém kezei között halt meg mire kiért a mentő.
2020. aug. 10. 12:20
Hasznos számodra ez a válasz?
8/12 anonim válasza:
Nagyon nehéz, apukám tavaly halt meg rákban. Az utolsó hetek főleg szörnyűek, mikor megmondták neki hogy nincs több kezelés, mert nincs remény. Lelkileg nehéz nagyon, most sem hevertem ki, nincs nap hogy ne jutna eszembe többször is.
2020. aug. 10. 12:22
Hasznos számodra ez a válasz?
9/12 anonim válasza:
Nekem is megerőltető volt látni, ahogy mindig elegáns, csinos és fiatalos édesanyám öregedni kezd, ráncosodik, a mozgása akadozottabbá válik, szándéktalan mozdulatokat tesz, bénázik, amikor kirúzsozza a száját egy fellépésre, elkeni a festéket rajta, kezd egyre durvábban elfelejteni dolgokat, de amikor teljesen váratlanul minden előzmény nélkül egy nap holtan esett össze, onnantól annyira szeretném, ha tovább öregedne a körünkben, elejtené a kávéscsészét, kísérni kelljen a vécére, elfelejtené, hogy ki vagyok...
2020. aug. 10. 14:14
Hasznos számodra ez a válasz?
10/12 anonim válasza:
Azért is ilyen nehéz neked, mert nagyon fiatal vagy. Én legalábbis, ahogy idősödök, egyre inkább elfogadhatónak élem meg anyám öregedését, hisz nem élhetünk örökké. Igaz, nincs halálos betegsége és nem is tudom elképzelni, mi lesz, ha meghal. Kb 10 évvel ezelőtt mellrákos volt, amiből szerencsére meggyógyult. Akkor úgy éreztem, nem halhat még meg, túl fiatal vagyok, hogy fel tudjam dolgozni.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: