Hány évesen költöztél el a szüleidtől és mi volt a költözés oka? Hova mentél? Kivel?

#7es: mintha magamat olvastam volna, annyi, h nekem anyámnak volt fontosabb egy fasz, mint a gyereke.

18. szulinapomon dobott ki, azóta nincs kapcsolat köztünk.

Most 26 vagyok, már behoztam én is a lemaradást, de megoregedtem benne (és most ez bánt mindennap).

26 evesen koltoztem el mert menyasszonyom volt es ossze akartunk koltozni.

Kulfoldre koltoztem a menyasszonyomhoz, osszehazasodtunk es eleinte a szuleinel laktunk de egy even belul alberletbe mentunk.

Mi eleve egy többgenerációs lakhatásra voltunk berendezkedve.

1989-es rendszerváltás után jól menő saját családi cég, ahol apámmal és a testvéremmel üzlettársak is lettünk. A cég is közös volt, meg a kis "birtok" ami állt egy dupla telekből, egy szimpla és egy kétlakásos házból, azaz 3 lakrészből. Amikor ezt birtokba vettük, voltam 23 éves (F). Itt még sok közös felület is volt, pl mosáshoz mosókonyha, mósógép stb, de annyira hálás vagyok, hogy nem voltunk az a typic retardált család, akik állandóan fasssságokon civakodnak, hogy az egyik miért akar piros kádkilépőt, a másik meg miért fingik főttojásszagút az előszobába, a harmadik, meg miér a jobb lábával lépi át a küszöböt, amikor elmegy itthonról. Stb stb. Szóval a hülyeségfaktort kihagytuk. Mindenki ismerte és alkalmazta az "élni és élni hagyni" alapelvet.

Aztán hozzámköltözősen lett egy kapcsolatom. 28 voltam, amikor hozzám költözött a párom. 31 voltam, mire minden átalakítást megtettünk, hogy ne csak többgenerációs, hanem többlakásos legyen, azaz teljesen, mint egy társasházban. 34 évesen azonban tudtam venni egy önálló házat kb 2 kilométerre a nagy családitól és odaköltöztünk. No itt teljesen önállóak voltunk, tehát nem volt még a kert sem közös, meg közös lépcsőház sem volt. Aztán egy darabig ez egészen jól ment, míg 38-39 éves korom körül sajnos borult minden, így a kis különházból kénytelenek voltunk visszajönni a nagy közösbe, a saját lakrészbe. Aztán 41 voltam, amikor a párom elhagyott. Utána egyedül maradtam a lakrészemben. Ekkor már, édesanyám korábbi halála miatt úgy éltünk, hogy apám egyedül a földszinti lakásban. Tesómék a külön kisházban, ami a telken belül van. Én meg a nagynak az emeletén. Aztán tesómék elköltöztek (úgy mint én korábban) és így maradtunk a 3 lakrészre ketten apámmal. Apám elhunyt egy hónapja, most egyedül élek egy 6 szoba+étkezős, 2 konyhás, 2 fürdőszobás 200négyzetméteres házban (ez az ami 2 lakrészre lett osztva) a kisebbik ház meg ki van adva.

48 vagyok, 48 évesen lettem olyan szinten autonóm, hogy teljesen egyedül lakom a nagy házat. (Most megy a matek, hogy kell-e ez nekem...)