A jómódú rokonok mit várnak a kevésbé jómódúaktól? Én azt vettem észre hogy csodálatot, dicséreteket, együtt töltött időt, szervezéseiken részvételt, netes csodálatot, stb.

A mi családunkban mi számítunk jómódúnak, de mi is tanultunk és dolgozunk a legtöbbet. Én senkitől nem várok semmit, sem online, sem a valóságban, ahogyan a vőlegényem sem. Sőt, folyton kérdezik, hogyan legyen az ajándékozás, mi mindig elmondjuk, hogy őszintén mondjuk, nem udvariasságból: nem kérünk semmit.

Sosem megyünk üres kézzel senkihez, ha meghívnak vendégségbe, mindig viszünk ajándékot, minőségi italt, virágot stb. Viszont több helyről is visszahallottuk már, hogy nem vettünk elég drága ajándékot a gyerekeiknek, meg nem kaptak elég pénzt a ballagásra, pedig nekünk aztán "milyen rohadt jól megy".

Ha valaki felé elvárás van, akkor azok pont mi vagyunk, és rohadtul unalmas már.

Én pont az ellentétjét látom családon belül. Keresztszüleim (anyám testvére) a jómódúak (ez még enyhe megnevezés) és ők pl nem igénylik a kapcsolattartást a családommal csak látszatra, hogy milyen szuper családtagok.

Pedig sima, hétköznapi család vagyunk. Értsd: évente külföldi nyaralás, ház/lakás (igaz hitelből) , autó, normális fizu stbstb. mind anyámnak, mind a két tesómnak és nekem. Mégis szégyellnek minket, cikinek tartanak mert nyilván hozzájuk képest ez lóf*sz.

Mi már tesómékkal elis engedtük ezt de anyám nemtudja, ő nagyon szeretné tartani velük a kapcsolatot és attól fél, hogyha a nagyszüleim már nem lesznek akkor ez a minimális kapcsolattartás is megszűnik.

Itt nem a rokonokkal van baj hanem a kérdező alapvető előítéletességével meg fals nézeteivel.

Hiszen szerinte minden "jómódú" az pikk pakk képezi magát meg amúgy is ráér, míg minden "kevésbé jómódú" embernek csak arról szól az élet hogy dolgozik és semmire nincs ideje.