Nőjön fel csonka családban a gyerek kiegyensúlyozott szülők mellett, vagy maradjon együtt a család, de a szülők idegbetegek legyenek?

Látszik az írásaidból, hogy te boldog családban nőttél fel, és sose voltál a szüleid villámhárítója.

Ezt elismerem, viszont a házasságomban történt már olyan konfliktus, amit elég nehéz volt együtt megoldani, de sikerült, mert mindketten képesek voltunk éretten kezelni a problémát. Szóval tapasztalatból beszélek. Csak azt a házasságot nem lehet megmenteni, amit az egyik fél nem akar (vagy egyik sem).

20:47 - Én mindig azt szoktam javasolni az embereknek, hogy képzeljék magukat a gyerek helyébe, hogy mit akarnak neki, hogy ők ebben a helyzetben gyerekként hogy éreznék magukat. Hazugság, hogy a gyerek nem érzi a feszültséget, ha nem előtte zajlik a veszekedés, anyukám tanítónő, amit nem én éltem át, azt az ő tanítványain keresztül látom, és egyre több a problémás látszat-család és az ideges, problémás gyerek. Amit a szülők meg tudnak oldani, azt rendszerint megoldják, de amit nem, azt ne erőltessék csak azért, mert a gyereknek apa-anya kell, a gyereknek nem egymást utáló szülők kellenek, akik neadjisten szeretőkkel pótolják a házastársat. A szeretők miatt a gyereknek az lesz a normális családkép, aztán lehet, hogy egy olyan emberrel köti össze az életét, aki emiatt kiadja az útját, mert nem fér bele harmadik... stb.

Óriási lavinát lehet elindítani egy rossz házassággal, ahol már gyerek van, a pároknak nem csak magukra kell gondolni, hanem a gyerekre is, aki a következő nemzedék.