Párommal 1 éve vagyok együtt a szüleim bánatára. A barátom édesapja cigány és a szüleim nem tudják feldolgozni. sokat fenyegetőznek.... Pedig nagyon rendes, normális család.25 éves vagyok, ő pedig 20. De páromat nem hagyom el emiatt. jól teszem?

Tényleg primitív dolog elítélni valakit a származása alapján,de azért azt be kell látni,hogy a cigányokról kialakult képért többnyire ők a felelősek.

Én sem venném szívesen,ha a gyerekem azzal állítana haza,hogy bármi köze lehet cigányokhoz.

Nem valószínű,hogy könnyen elfogadnám a helyzetet.

Ha őszinte akarok lenni,nagyon kevés olyan cigányt ismerek,aki kúltúrált,dolgozik,tisztességes normális életet él.Abból viszont sokat,aki dologtalan,segélyekért tartja a markát,lop csal hazudik,ostoba,hangoskodó ordenáré módon tud csak viselkedni.

Hát szóval én megértem a szüleidet,és ha a párod nem ilyen,arról nagyon meg kéne győznöd őket.

Sok sikert,üdv.

Szia!én is hasonló cipőben járok, bár nálunk a barátom anyukája cigány,és van még 10év korkülönbség is köztünk.eleinte nálam is rettentő rosszul fogadták a dolgot, mivel még csak 19 vagyok, de már lassan 2 éve együtt vagyunk.próbáld meg elfogadtatni velük a fiút,de ne ez legyen az elsődleges szempont,nehogymár egy 25 éves felnőtt nő csak azért elengedje a "lehetséges" nagy Ő-t, mert az anyjáéknak nem tetszik.tessék a sarkadra állni!

mi is tervezzük lassan a közös életet.

szóval csak bátran!

Mindenképpen tarts ki

Ne hagyd hogy az előítéletek miatt elveszítsd életed esetleges "Nagy ő "-jét :) :)