Ha láttok olyan gyereket, akiről tudható vagy látszik, hogy rendezett családban él, és boldog szeretetteljes gyermekkort tud megélni, olyankor nem szorul el a szívetek, hogy nektek ez nem adatott meg?
válasza:Az, hogy látsz egy kívülről boldog családot, az még nem jelent semmit. Lehet semmivel se jobb annak a gyereknek.
Lehet egy jó módú apuka is agresszív, kiabálós, magas elvárású stb.
Kaphat 1000 játékot, mehetnek sok külföldi nyaralásra, sok édesség bármi, de ettől közel se biztos, hogy jó neki.
Tök másik pl.
Megáll melletted a parkolóba egy 50 milliós BMW. Látod, hogy hú de jó ennek a srácnak/nőnek.
Ő meg azt látja, hogy ülsz egy 300.000Ft os Opelbe, de ott ül hátul a kisgyereked, neki meg az nem adatott meg soha pl.
A látszat 99%-ban csal.
Lehet, hogy nem minden a látszat.
De azért gondolom nem minden boldognak látszó gyereknek agresszív a szülője, akit szíjjal vernek otthon.
Igazából arra vagyok kiváncsi, hogy másnak is fáj-e még felnőttként is az elveszett boldog gyermekkor.
A drága BMW-s példát pedig ne haragudj, de nem is értem hogy jön ide. Nem vágyok se BMW-re, se gyeremekre, nem ez volt a kérdés. Te egy gyeremekre sóvárgó felnőttről írsz.
válasza:Detto. Kb. mindennap eszembe jut, hogy gyerekkent miket kellett atelnem es azt senkinek sem kivanom! Szerettek a szuleim, de nagyon rossz korulmenyek kozott eltunk. Ok idegileg tonkrementek es a testvereimmel rajtunk csattant az ostor. Nyilvanosan is megvertek, megalaztak stb. Kb ugy kell elkepzelni, mint akinek elborul az agya es azt sem tudja mit csinal. Ez ment kb. 11 eves koromig. Aztan anyagilag viszonylag rendezodtek a dolgok, de az idegbetegseg megmaradt. Kozepsulis koromban mar ki tudtam allni magamert a szuleimmel szemben. Igy visszagondolva kislanykent bator voltam es nem feltem kinyitni a szam. Suliban sokszor felleptem es egyaltalan nem volt bennem felsz. Sajnos ahogy teltek az evek ez az egesz batorsag atment szorongasba..ez talan a legrosszabb utohatas...
Persze, ha Anyamnak barmit is megemlitunk a multbeli esemenyek kozul, akkor "az biztosan nem ugy volt..nem kell hazudni stb stb".
A szulok azt hiszik, hogy a gyerek felnott korara elfelejti a dolgokat, pedig nem. Kristalytisztan emlekszek mindenre es nagyon sok keseruseg van bennem. Egyedul az vigasztal, hogy az en gyerekeimnek jobb lesz. Soha nem tennem ki oket barmilyen megalaztatasnak, fizikai bsntalmazasnak, mert tudom, hogy milyen kovetkezmenyekkel jar. Minden erommel azon leszek, hogy nekik szep, boldog gyerekkoruk legyen es hiszem azt, hogy felnottkent is kiegyensulyozottak lesznek.
válasza: válasza:Én is ismerek olyat, akinek szerető szülei vannak és felnőttként is csak szeretettel beszélnek egymásról szülő és gyermek is. Már gyerekként is úgy irigyeltem ezt a lányt. Felnőttként pedig kiegyensúlyozott, egèszséges önbizalommal.
Rajtam is sokszor csattnt az ostor a nehéz anyagiak miatti idegbetegség miatt. Én si kaptam lelki és fizikai bántalmazást is. Az apámnak mindig fontosabb volt a látszat, hitelre új kocsi stb., de az hogy a gyerekének még saját szobája sem volt, csak egy heverője egy közös használatú szobában, az nem számított, mert azt nem látták az emberek. Anyám se adott sok szeretetet vagy ölelést.
válasza:09:11-es vagyok
A gyerekkorodból megtartottad a pelenkád, a macid, az elsős füzeteid, tolttartód? Miért nem? És az emlékeidhez tartozó negatív érzéseidet miért igen? Hogy tervezed, meddig leszel foglya a múltadnak? Mikor kívánsz fölnőni érzelmileg?
---
Nem a gyermekkorod milyensége, hanem a változásra való képtelenséged az, ami megakadályoz a boldogságodban.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!