Miért viselkedik így a sógornőm? Ti mit tennétek ebben a helyzetben?

Sziasztok!

Tavaly ilyenkor a koronavírus következtében megszűnt az albérletem és az a páromhoz, illetve a családjához költöztem. Mi 4 éve vagyunk együtt jelenleg. Ekkor még itt lakott a párom nővére és a barátja is, viszont ezt követően rövid idővel elköltöztek, azóta egy várossal odébb élnek. Ők 30, mi 20-on évesek vagyunk.

Amióta ez a korona dolog tart, azóta mindketten home officeban dolgozunk, egész nap a házba vagyunk zárva szinte. Én konkrétan a párom szobájába, egy alig pár négyzetméteres helységbe, ahol az ágy és az ajtó között mindössze 4 lépés van (eredetileg ez egy dolgozószoba volt). Ide van betuszakolva az asztali pc-m, amelyen a munkámat tudom végezni. Szinte ebben a szobában töltöm a reggelem és estém amióta itt vagyok és ez a páromat is nagyon zavarja. Szinte átesünk egymáson, illetve a kettőnk dolgain.

A sógornőm költözése után szerettük volna átcuccolni a nagyobb szobába, amelybe lehetőségünk lett vona legalább egy elszeparánt kis irodát kialakítani magunknak, amelyre természetesen a sógornőm többször is "nemet" mondott, pontosabban letudta egy 'nem tudom, gondolkodok rajta' dumával, amelyből aztán soha nem lett semmi. Havi 3-4 alkalommal alszik csupán itt, legtöbbször egyedül, semmi szüksége nincs már rá, azon kívül, hogy 2-3 szekrényét tárolja benne.

A legutóbbi próbálkozásunk, hogy megbeszéljük vele ezt a dolgot heves hisztériát váltott ki nála, olyan értelmezhetetlen dolgokkal, mint például: Mi utáljük őt, csak zavar minket, ha itt van. Egyébként is az öccse gyerekként tönkretette a dolgait (?) és az amúgy is az ő szobája, hogy jövünk mi ehhez.

(Amit kicsit nevetségesnek találok, mert eredetileg a páromé volt, amíg a sógornőm barátja ide nem költözött hozzá és nem tették ki se szó se beszéd onnan a páromat.)

Erre az volt a ráadás, hogy felhívta anyósomat és heves, keserves hisztizésbe kezdett, majd felrohant és magára zárta az ajtót ahelyett, hogy felnőtt emberek módjára megbeszélje végre velünk a helyzetet és ne csak kibújjon alóla folyamatosan. (Azért egy 30 éves nőtől már rég nem azt várnám, hogy az anyja szoknyája alá bújik.)

Nem egyedi dolog ez nála, képes csak azért hergelni az anyósomat a saját fia ellen is, mert nem vette fel neki a telefont amikor ő akarta vagy hogy a párom nem adta neki kölcsön a kocsit amikor hivatalos helyre kellett mennie késő délután (este 8-as kijárási korlátozás kellős közepén), hogy egy szatyrot (benne pár apró lommal), nehogy véletlenül meg kelljen fognia a kezébe és vonatra kelljen vele szállnia.

Mit lehet ilyenkor tenni?

Nem igazán segít a szép szó és még ha tudja is, hogy nekünk ez így nagyon kellemetlen, csak szívat minket tovább.

Köszönöm a válaszokat előre is!