Emberek, akik nem tartják a kapcsolatot a családdal vagy csak nagyon ritkán, megbántátok?

"Esetleg valamelyik családtag mégiscsak hiányzik?"

Akkor azt az illetőt nem muszáj a család többi tagjával összemosni :), és vele lehet tartani a kapcsolatot. De én is csak kérdeztem.

Hello, én megszakítottam a családommal a kapcsolatot és új életet kezdtem. Az elején nehéz volt, aztán mikor elmúlt a gyasz, felszabadultam teljesen, és szarnyaltam szó szerint.

10 évvel később aztán elkezdett dolgozni a bűntudat. Hogy így esélyt sem adok egy boldog vegkifejletre. Hogy hátha ők is valtoznak mint ahogy én is változtam. Hogy miféle sz*R ember nem beszél a szüleivel? Szóval újra felvettem a kapcsolatot a szűkebb családdal, de nem úgy sült el ahogy reméltem (mondjuk úgy hogy mintha a tékozló fiúnak nem okrot vágtak volna le, hanem korbacsot adtak volna a kezébe hogy mutasson bűnbánatot látványosan)

Azért egy reszukkel újra beszélek, de a távolság és a kihagyott idő miatt nem túl bensőséges a kapcsolatunk. A mai napig ösztönösen tavoltartom a saját életemet tőlük, mert félek hogyha osszefolyik a kettő az rosszul sül majd el. De egy belső hang mégis ösztökél, hogy nincs ez így jol.

Az ember egy légüres térben lebeg a gyökerei nélkül.

Kicsit se bántam meg. Öregek, már nem fognak változni. Rengeteg esélyt kaptak, nem tudnak mást, csak lehúzni. Magamat kell védenem, nem belehalni lelkileg abba, hogy újra meg újra megpróbálom megváltoztatni őket.

Nem hiányoznak, ha rájuk gondolok, nem a szeretet jut eszembe, hanem hogy mit tettek velem. Több esélyt tőlem nem kapnak.