Nagyon szeretnék kisbabát, de a párom nem. Vajon etikus-e a megoldás amire gondolok?

szió

en 10 (majdnem 11) eve elek egyutt a parommal

nem voltunk osszehazasodva, valahogy egyikunknek sem volt ra igenye..

babat kb a 9. evtol szerettem volna, de nem olyan nagyon, csak neha gondoltam rá.. o mindig mondta, hogy neki mar van egy gyereke, én (probalta elviccelni)

aztan valahogy februar vegen, marcius elejen kiszakadt a gumi. nezett ram, gondolkodott, aztan megkerdezte: ne hagyjuk a vedekezest el? en meg persze a pillanat heveben csak rabolintottam, és késobb fogtam fel mit is jelent.

aztan megjott, es szomoru volt. aztan megint megjott, es megkerdezte, hogy nem kell e elmennie neki valami orvoshoz, hogy mar 2 honapja nem vedekezunk es nincs gyerek. en nyugtattam, hogy ez nem igy megy :)

vegulis majusban volt az utolso mensim, szoval mar a harmadik harmadban vagyok, és még mindig nehezére esik neki befogadni (szerintem akkor fogja felfogni ha a keze kozott tartja, igy terhesen még nem, egyszeruen tagadta az agya egeszen addig, amig ki nem derult a neme, es ram is ramszolt, hogy ne eljem bele magam, mert barmi tortenhet).

Ez korulbelul akkor valtozott, amikor a 19. heten meglatta 4d-n a babát, és megtudtuk, hogy fiú. (mindketten mondogattuk mindenkinek, hogy barmi lesz, csak egeszseges legyen, de én azert picit jobban szerettem volna fiut, és mint kihuztam a paromból, ő is)

szoval csak azert mondtam el, mert ha teherbe is esel,eloszor nem fogja felfogni.

masreszt ne hidd, hogy fiatal vagyok, en is most vagyok 29, igazabol 30 alatt jo lenne szulni, szoval teljesen megertelek.

beszelj vele, vagy varj meg egy picit, talan kossétek idoponthoz, akkor neki is lesz ideje felkeszulni, de ne tul tavolihoz, mert tenyleg par honap, mig osszejon (rosszabb esetben akar egy ev is)

amugy az is sokat segitene, ha tudnad, hogy miert nem akarja a babát, meg ilyesmi. szerintem meg lehet vele beszelni, ha nem, akkor meg magyarazd el, hogy ha kesobb szulnel, rengeteg megterhelo es felesleges vizsgalaton kene atmenned a korod miatt, szoval ha szeret, akkor gondolja vegig, hogy megeri az a kis varakozas, hogy kitegyen ennek, és te mindenkeppen szeretnel gyereket, ez teljesen termeszetes, es ha nem tudja ezt megerteni,akkor elveszithet.

Neki már van egy nagy fia!

Az én férjemnek az első házasságából 4 lánya van.

Mégis, mikor mondtam, hogy szeretnék egy babát egyből belement. 5 éves a kisfiunk.

Szerintem az o tudta nelkul ne ess teherbe, neked se lesz jo, es hidd el, hogy most konnyen mondod, hogy akkor majd elhagyod, ez nem ilyen egyszeru. Mondani mond sok mindent az ember, tudod.

Hat egy kicsit onzo a parod, mint a legtobb ffi persze, de probald megertetni vele, hogy mar te pedig babat fogsz szulni, es tole, mert szereted, es csak azt akarod, hogy o legyen az apa.

Szerintem mondogasd neki, es utana mar lehetsz igazabol terhes, mert hiszen te megmondtad, hogy akarsz babat, es tole. Neki kenyelmes igy, azt elhiszem. De nem lehet ennyire onzo, ha igazan szeret, akkor legalabb 1 babat igenis vallaljon be veled!

Ne hagyd magad, mert mar epp eleg idot vartal, mar ideje szulnod, 29 eves vagy. Ne varj tovabb, mondd neki, es legy terhes, remelhetoleg megvaltozik majd.

Nos, férfi szemszögből:

Elváltam, és már 3 éves volt a fiam, mikor találkoztam a mostani feleségemmel. Amikor felmerült a közös gyerek gondolata, már majd' 7 éve éltünk együtt. Imádtam a fiamat, és először el se tudtam képzelni, hogy tudom majd megosztani magam a két gyerek között! Amikor mondta, hogy többen leszünk, napokig nem tudtam mit kezdeni a dologgal, és még később végig a terhesség alatt sem! Közösen "szültünk", és én foghattam először a kezembe a kisfiunkat. Akkor egyszeriben megváltozott minden, és egybőll imádni kezdtem őt is! De ugyanez játszódott le bennem akkor, amikor később a lányunkkal lett terhes, amíg meg nem született, nem tudtam mit kezdeni a gondolattal, aztán születése után fokozatosan belopta magát a szívembe. Azóta is tudom egyformán szeretni mindhárom gyerekemet.

Szerintem a férfiak azok, akik jobban félnek egy újabb gyerek érkezésétől, de amint kézbe veszik elfogadják, megszeretik.