Mitől lesz valaki ennyire pesszimista, rossz döntéseket meghozó negatív személy?

Édesapám akit mindennél jobban szeretek, valami hihetetlen módon pesszimista lett, a nyugdíj felé közeledve. Előtte se volt a jó döntések híve de akkor nem volt ennyire negatív.

Otthon vidéken nem fizettek ki és megfogattam, többet maszekhoz nem megyek.

Én BP-re költöztem, édesapám már riogatott, hogy kitudja kikhez kerülök és majd meglátom kilopják éjszaka a szememet is.

Aztán mikor elméletben felvázoltam neki az anyagi tervem, hogy leteszem a C+E kategóriát. Valami hihetetlen módon próbált meggyőzni a téves gondolkodásáról.

- az már a múlt

- elvágják a torkod a migránsok, agyonvernek, kirabolnak

Jól van akkor... jó kézügyességem van vállalkozzunk.

burkolás például egész jól fizet, kevés a szaki, áhh nem fizetnek ki, nem lesz munka, meg amúgy se csináltál olyat.

Gondolkodtam még, hogy autószerelő leszek... - ahh olajos autók alatt bujkálni... abba sokan belebuknak.

Környezetemben, mindenkinek bejött a vállalkozás és nulláról kezdték. Apám ezt képtelen felfogni és a szerencsének titulálja.

Ö soha semmibe nem volt képes belevágni, megvan C+E kategóriája és mikor a szakadék szélén voltunk anyagilag, meg se próbált elindulni.

Inkább közmunkán volt 3 évig.

De egyébként anyagi dolgaimba is folyton beleszól...