Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Más családokban mennyire...

Más családokban mennyire gyakori a közelség, testi kontaktus, érzelmek kimutatása?

Figyelt kérdés

Már felnőtt vagyok, de több, mint két évtizedet abban a tudatban éltem le, hogy a családtagok közötti hidegség/közömbösség normális.

Egy ember mutatta ki az érzelmeit az egész családomban, az pedig a nagypapám volt, aki sajnos nagyon régen meghalt. Vele mindig tudtam beszélgetni, jókat nevetni, meghallgatott, és tanácsot is adott, ha sírtam, akkor megölelt és azt mondta, hogy nem lesz semmi baj. Azt képzeljétek el, hogy SENKI nem viselkedik így a családomban. Anyám munkamániás, nem szokott megölelni soha, ha pedig igen, akkor felszínesen, kiskoromban amikor odarohantam megölelni, akkor megfagyott benne a vér és ilyen álkedvesen eltaszított, hogy most nincs ideje. Kevés emlékem van arról, hogy valaha is megsimogattak volna gyerekkoromban. Apám nem bír végighallgatni sem, nem érdeklik a részletek, látszólag egy kedves, rendes ember, de ha valami bajom van, akkor max. annyit tesz hozzá, hogy "majd jobb lesz, ne foglalkozz vele", abszolút konfliktuskerülő karakter, és érzelmileg teljesen hűvös.


A többiek, rokonok, keresztszülők, unokatesók ugyanilyen érzelemmentesek, megtanultam, hogy csak addig felszínesek, ameddig nem fordulok hozzájuk valamilyen szívességgel, érzelmi igénnyel. Mert ha igen, akkor teljesen kizárnak és levegőnek néznek. Pl. el tudtam mondani, hogy szakítottam a párommal, de az már nem érdekelte őket, hogy miért. sőt az sem igazán, hogy szakítottam-e vagy sem. Az unokatesóm antidepresszánsokat szed, és kizár mindenkit az életéből, úgyhogy vele nem lehet beszélgetni, hiába próbáltam. Apum oldalról a nagyszüleim már akkor meghaltak, amikor kicsi voltam. Összességében nem bízok meg a családomban, és bevallom, félek tőlük, mert nem számíthatok rájuk bajban. Én valamiért más lettem, kiskorom óta szeretek törődni az emberekkel, magas az empátiám, megérintenek mások történetei, de én ezt a figyelmet soha nem kapom vissza. Testi kontaktust egyáltalán nincs közöttünk, mindig köszönünk, és ritka pillanatokban, szülinapra adunk egymásnak egy erőltetett, kínos puszit.


Anyám/apám nem igénylik, hogy beszéljünk, elvannak a saját érzelemmentes világukban, max. annyit kérdeznek csak meg, hogy van-e pénzem, jól fizet-e a munkahelyem? De igazából nem is agresszívak, nem kiabálnak velem, mintha az sem érdekelné őket. Ha kiderülne, hogy például rákos vagyok, akkor elképzelhető, hogy fizetnék a kezelést, és kényszerből meglátogatnának, de azt hiszem ennyi. A temetésre műkönnyeket hoznának, bár lehet még azt sem.


Akkor vettem észre, hogy valami nem okés nálunk, amikor a barátaim szülei közvetlenek voltak, könnyedén megölelte a barátnőm egyik anyukája a lányát, mondta, hogy mennyi sokat sírtak együtt, amikor nem vették fel az egyetemre. A pasim szülei is olyanok voltak, hogy mindig érdeklődtek irántunk, nem túlzottan, de érdekelte őket a magánéletünk. Fura volt azt látni, hogy más emberek mondanak kritikát és mutatnak érdeklődést is. Az én családomban az egyik sincs meg.



2021. szept. 23. 19:43
1 2
 1/16 anonim ***** válasza:
100%
Nálunk mindennapos volt mindig is. Megöleltek, megsimiztek, puszilgattak bennünket a szüleim régen is és most is ,bár felnőttünk már. Nagyon sajnálom, akinek ilyen rideg család jutott, de ha te nem ilyen vagy, akkor majd a saját gyerekeiddel biztosan remek lesz a kapcsolatod.
2021. szept. 23. 21:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/16 anonim ***** válasza:
100%

Én 18 éves vagyok, még a szüleimmel élek, nagyon szoros kapcsolat van köztünk. Mind a mai napig jóéjt puszit kapok tőlük este lefekvés előtt.

A szeretet kimutatása szerintem egy család alapja kell legyen. Remélem sikerül megtapasztalnod ezt majd.

2021. szept. 23. 21:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/16 anonim ***** válasza:
100%
Sajnos részben át tudom érezni, az én szüleim elváltak hál istennek azért hál istennek mert apukám pont ilyen, míg együtt éltek ridegtartásban neveltek minket anyukámnak is meg volt tiktva a "nyáladzás"(apa így hivja). De elváltak mi anyával maradtunk és onnantól anya mindig "agyonszeretgetett" minket. Apum a mai napig ilyen erőltetett, érzelemmentes érdektelen ember, amit részben meg tudok érteni mert az anyja eldobta az apját meg nem is ismerte soha, szóval nem is látta soha mi az a törődés.
2021. szept. 23. 21:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/16 anonim ***** válasza:
100%

Nálunk is minden napos volt az ölelés, amíg otthon laktam. Puszik, simogatás főként gyerekkoromban mindennaposak voltak, de később is gyakoriak maradtak.

Szurkolok, hogy legyen egy normális párod, aztán egy olyan családod, ami nem ilyen rideg.

2021. szept. 23. 21:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/16 anonim ***** válasza:
100%

Én már rég nem élek a szüleimmel, de nálunk az érzelmek kimutatása mindig is normális és alap volt. A szüleim egymással is mindig szeretetteljesek, a férjemmel mi is így élünk, rengeteg simogatás, ölelés, csók, puszi. Anyukámat is mindig ölelgetem és puszilgatom, ha tehetem.

Ez nagyon jó dolog, és nagyon sajnálom, hogy ez nálad kimaradt, de még pótolhatod. Talán egy pszichológushoz nem ártana elmenned, hogy ha lesz egy érzelmekkel teli társad, akkor valóban azt tudjátok adni egymásnak, ami mindkét félnek jó. Sok sikert! :)

2021. szept. 23. 21:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/16 anonim ***** válasza:
100%
Nem nagyon szoktunk ölelkezni.
2021. szept. 23. 22:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/16 anonim ***** válasza:
100%
Most 24 vagyok, szerintem életemben talán 8 alkalommal fordult elő ölelés a családban. Inkább úgy jellemezném a kapcsolatunkat, hogy lakótársak vagyunk, család semmiképp. Érzelmekről sosem volt szó otthon, senki egy másodpercig sem mutatta ki ha valami baja volt, vagy jól érezte magát, mindig hűvös és érzelemmentes volt mindenki. Következménye az lett sajnos, hogy képtelen vagyok fizikai kontaktusra emberekkel, egyszerűen nem tudom hogy kell ilyeneket csinálni.
2021. szept. 23. 22:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/16 anonim ***** válasza:
100%
7- semmi baj. A párom is ilyen volt, de mivel volt benne igény , nagyon gyorsan átvette a mi habitusunkat e téren. 1-2 év alatt ment neki is a spontán szeretgetés. Ha megfelelő párt választasz, megtanulod tőle gyorsan, majd meglátod.
2021. szept. 23. 22:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/16 anonim ***** válasza:
100%
Az én családomban sem volt annyira divat a szeretet kimutatása, habár nem volt ennyire rideg, mint nálatok. Annyi változott, hogy azóta lettek gyerekeim, és velük teljesen más kapcsolatot alakítottunk ki. Nem tudom, mi lesz később, ha már elkezdenek kamaszodni, de szerintem akkor se leszünk annyira távolságtartóak, mint a szüleim velem.
2021. szept. 24. 08:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/16 anonim ***** válasza:
0%
Sajnos jobban, mint szeretném. Mindig is gyűlöltem puszit adni, megölelni másokat, azt is utálom, ha minden fingásomról tudni akarnak.
2021. szept. 24. 08:14
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!