Hogy lehet elviselni a tudatot, hogy a szüleitek nem válnak el (pl nem tudna hova elkoltozni egyikük), de kikészítik egymást?

Én ilyenben nőttem fel. Nem nagyon lehet mit tenni. Elviselni csak úgy lehetett, hogy ahogy anyagilag megengedhettem magamnak, elmentem.

Egyben egyben egy húron pendültek, ha valakit támadni kellett (pl. Engem) akkor nagyon összetartóak voltak. Vagy ha a szomszédot kellett utálni, vagy épp az exemet.

Anyukám szülei elváltak és szerintem e miatt nem akarnak elválni. De nálunk is nagyon rossz a helyzet, állandó veszekedések...stb.

A tudatot elviselni elég nehéz, gondolom már te is elmondtad nekik csak süket fülekre talált, hogy ez így nem egészséges se nekik se neked.

Próbáld ignorálni, vagy ha benned még nem veszett el a remény, akkor próbálj segíteni nekik.

Már nem otthon lakom - akkor?

Én sem lakom otthon és már messze nem érdekel a vitájuk, meg az energiavámpír szülőm. Készítsék ki egymást, ha változtatni-költözni egyik sem hajlandó, lesza...

Nem veszem a nyakamba két tehetetlen, vergődő ember sorsát, mert nem az én dolgom.

Az én szüleim is így éltek, amint tehettem elköltöztem albérletbe. Én utána már nem foglalkoztam velük, mert megvolt a magam baja, és úgy gondoltam, hogy mivel felszabadult a gyerekszoba anyunak, talán kibírják egy lakásban, ha külön lehetnek. De sajnos apám alkoholista lett. Az évek folyamán teljesen kinyírták egymást. Apám rákos lett, 15 évvel ezelőtt meghalt. Most anyám rákos. :( Szörnyű életük volt, gyűlölték egymást, de annyira egymásra voltak utalva anyagilag.

Sajnos Te nem tehetsz semmit, hacsak nem biztatod őket a válásra. A közös lakást el lehet adni, felvenni mellé hitelt, és újrakezdeni külön. Tudom, hogy ez lehetetlennek tűnik, de muszáj megtenniük, ha nem akarnak valamilyen csúnya betegségben meghalni. Ez nem lehetetlen, sok ember válik el, kisgyerekkel is, és talpra állnak.