Ki az a családtagod, akit utálsz, de muszáj elviselned?

Nincs ilyen, nem vagyok utalkozos tipus.

Apám apja volt az, de már elpatkolt, hálistennek. Undorító alkoholista here volt, csalta nagymamámat, de élősködni, azt tudott. Ehh.

Rokonság jó részét, szerencsére ritkán jönnek látogatóba.

Egyik sógorom, egy paraszt. Köszönni csak akkor hajlandó, ha a szüleim szemtanúi, mert előttük nem akar rossz benyomást tenni. Nagyon ad a látszathaverságra, meg hogy milyen fontos a család, stb, közben meg egy felfuvalkodott p.cs, aki mindenkinél magasabb rendűnek képzeli magát. Férjemet az első találkozás óta nem kedveli, beszélgetni sem hajlandó vele, pedig nem adott rá okot. Sajnos muszáj elviselni a családi béke miatt...

Sóginő. Azért utálom mert egy gusztustalan színész, hazudozó nárcisztikus. Nem sűrűn látjuk egymást szerencsére. Nem szólunk egymáshoz, egymásra sem nézünk ha muszáj egy légtérben lenni az anyja vagy más miatt, mivel otthon lakik még mindig lassan 30 évesen is.

Nekem is sógornő. Mézesmázos, túlhabzóan kedveskedő, közben meg egy kígyó, manipulál mindenkit, a férjemet folyton b.sztatja, kritizálja, valami kisebbségi komplexus lehet, vagy nem tudom. Aztán mikor a férjem fél év mosolyszünetet tartott, hogy kicsit le tudjon higgadni, mert már ott tartott, hogy megüti, akkor meg hápogott meg bőgött, hogy ő nem bántott meg soha senkit, a férjem félreértett valamit... hát nem. A férjének, gyerekeinek hazudik, pl családi dolgokról, saját múltjáról, és elvárja, hogy támogassuk a hazugságait. Rohadt fárasztó. A felszínes szemlélőnek meg ő a földre szállt angyal.

Utálom többüket, de mi az, hogy el kell viselnem? Nem kell. Attól, mert rokon, még nem kell odamenned hozzá, nem kell beengedned hozzátok. Ilyen egyszerű...

Nincs. Sima rokonokkal nem tartom a kapcsolatot, anyósékkal sem, a szüleimet is viszonylag ritkán látom. Szóval úgy általában nem kell elviselnem semmiféle rokont vagy családtagot/párom családtagját.

Nincs ilyen, akit muszáj lenne elviselnem. Azokkal a rokonokkal tartom csak a kapcsolatot, akik szimpatikusak a számomra, a többit már vagy két évtizede leépítettem az életemből. Nem utáltam egyébként őket sem, szimplán csak semmi közös nem volt bennünk és nem láttam értelmét, hogy életünk végéig pazaroljuk egymásra az időnket.

Nem kötelező sem szeretni és elviselni egymást jól el kell kerülni!