Csak engem zavar?

Vannak olyanok (manapság ez a divat), akik úgy vállalnak gyereket, hogy lepasszolgatják, majd a "nagyi babázik", "nagyi neveli, menjen érte-hozza el, minden nap legyen ott lehető legtöbbet", "a rokonság is vigyázzon rá minél többet".

Bárhogyan is mondasz nemet, az ilyen ember megsértődik, mert az általa elképzelteknek valaki ellentmond. Ő már kitalálta, hogyan oldja meg a gyerek-felügyeletet...

Egoista és önzőek az ilyen szülők.

Én azt tenném, hogy leülnék a bátyámmal, és ezt mondanám neki:

Kedves bátyám, szeretném Veled megbeszélni egy problémámat. Mivel én anyuékkal élek, belülről látom, hogy anyu mennyire gyenge, fáradékony. Te is tudod, én is tudom, a lelkét kitenné a családért, ezért soha nem fogja azt mondani, ha valami neki fárasztó és ha rákerdeznél erre, hamarabb leharapná a nyelvét, minthogy ezt beismerné, de én látom, hogy nem tesz jót neki, ha ilyen sokat kell vigyáznia az unokákra. Nagyon féltem anyát, hiszen egyszer már majdnem elvesztettük, jó lenne őt kímélni. Semmi gond, ha jöttök, mi is örülünk nektek, de akkor Ti is legyetek itt a kicsikkel, hogy ne anyunak kelljen szaladgálni utánuk. Persze, mi is szívesen vagyunk a kicsikkel, szeretjük őket, de én egyelőre még a legtöbbet inkább kettesben szeretnék lenni a vőlegényemmel. Nem, sosem mondta a vőlegényem, hogy ez terhes így neki, de nem is szeretnék oda eljutni, hogy ez megforduljon valaha is a fejében, de végső soron ha anyut kímélni akarom, akkor most nem hagytok más választást, mint azt, hogy mi foglalkozunk a kicsikkel. Ugye megérted, hogy ez így nekünk nem jó? Kérlek próbáljátok meg úgy megszervezni a napjaitokat, hogy a két kicsit ne kelljen ilyen sűrűn áthozni anyuhoz, mert mi igy nem tudjuk intézni a saját dolgainkat, anyut viszont kímélni kell. Természetesen senkit nem szeretnénk megbántani, de kérlek változtassunk ezen a kialakult helyzeten, hogy később ne legyen nagyobb baj belőle.

Ha ezek után megsértődnek, az az ő bajuk, de ha Ti nem szóltok, az meg a Ti bajotok lesz.