Volt màr valami, ami miatt komolyan szembe kellett szàllnod a szüleiddel?

Anyukám egy ideig lelkileg zsarolt, sajnos sokáig észre sem vettem, hisz ebben nőttem fel. Aztán a sarkamra álltam és elmagyaráztam neki, hogy amit csinál velem az beteges és vagy befejezi vagy engem többet nem lát. Eddig úgy tünik befejezte.

Nems zerencsére.

egy szociopata és papucsállata keresztezéséből születtem, sajnos elég későn sikerült leválni róluk.

Gyerekkoromban igen, anyámmal. Az volt a rögeszméje, hogy ha nem töltök minden szabad másodpercet tanulással, akkor csak utcaseprő lehetek felnőttként. Ennek rengeteg veszekedés, sírás és szenvedés lett a következménye. Egyszer írni kellett egy A/4 oldalas fogalmazást irodalomból, amit meg is tettem, bár ráment az egész délutánom. Elég jól sikerült, simán kaptam volna rá min. egy négyest, de anyámnak nem tetszett benne valami, úgyhogy széttépte és újat akart velem íratni. Ekkor gyűlöltem meg őt igazán és erősen fontolgattam, hogy elszököm otthonról. Amióta felnőttem és diploma nélkül is jobb melót szereztem, mint a diplomások többsége, azóta már annyira nem pattog. A nővéremmel is hasonlóan viselkedett, ő most felnőttként csak rövid ideig tudja elviselni a jelenlétét és nem meri őt sokáig egyedül hagyni a gyerekeivel sem. Remélem, ha a jövő szülői ezt olvassák, tanulnak a hibáiból.