Mi volt az eddigi legnagyobb összeveszésed a szüleiddel?

Már nem szoktunk, idegbeteg, ha felbassza magát inkább úgy teszek mintha nem lennék ott... a legdurvább az volt hogy azt hitték drogot vettem be, miközben nyugtatót(kellett mert munkanélküli voltam és nem bírtam már), és kihívta a rendőrséget, megvert, én elvágtam a nyakam és kórházba kerültem.

A másik pedig az hogy anyámat verte mert nem volt lepókhálózva...

L/25

Mindenbe beleköt

Egyik nap meguntam és kicsúszott a számon hogy ne ossza már az eszet a számítógép előtt ülve ,mikor anyával mi körbeugráljuk

Seperc alatt eljutott a k.rva anyázásik, hül.ye picsáig, ő tart el engem , nekem ebben a házban kuss a nevem , nem beszélhetek

5 napig egymásra se néztünk , aztán anya a kezembe nyomta a telefont amikor vele beszélt én köszöntem hogy szia ő meg úgy tett mintha semmi se történt volna

Ennek már vagy 3 hónapja de sose felejtem el

Nem igazán vannak vitáink mert én mindig csak nyelek és kussolok de akkor alapból ideges voltam és beszóltam

Ahányszor összevesztünk mindig az volt a vége hogy levegőnek nézzük a másikat, aztán eltelik x nap és mintha mi sem történt volna

Ha ránézek elképzelem ahogy olyanokat vágok a fejéhez , ami miatt biztos agyonverne

Az lenne a legjobb mondjuk, nem kéne többé elviselni...

17 évesen, anyámék válásakor 2 tűz között voltam, én egy békeszerető ember vagyok így próbáltam minden rokonnal jóban lenni, hiszen ők nem tehetnek semmiről. (Gondolok itt pl. mamámékra) Aztán ha ezzel beszéltem, az volt a baj, ha nem beszéltem vele, akkor az. Ha átmentem rokonhoz, az volt a baj, ha nem mentem meg az. Még a Németországban élő rokonok is írtak egy fenyegető levelet, HOZZÁM! Hogy én mit képzelek.

Azóta inkább nem tartom senkivel a kapcsolatot, boldog vagyok! 😂

Nekem alapból jó a kapcsolatom az apámmal, de ahogy idősödik, sok mindenben megváltozott a viselkedése.

Külföldön élek, néha látogatok haza. Mivel a szüleim elváltak, nekem külön kell látogatni őket. Egy alkalommal csak pár napra mentem haza, ügyeket intézni, ő pedig erőltette, hogy az alatt a pár nap alatt látogassam meg megint, meg megint meg megint. Egyáltalán nem érdekelte, hogy van más dolgom is, plusz a nagymamámat sem láttam régóta, és hát ki tudja, láthatom-e még, hisz' nagyon idős...

Mondtam neki, hogy megpróbálok menni még egyszer hozzá is, de nem ígérem meg. Nem sikerült, elcsúsztam a dolgokkal. Erre a telefonban üvöltözött velem, hogy "Mi van bazdmeg, már ennyire se vagy képes?"

Lehet ez nem tűnik durvának, de a mi családunkban ez a beszéd elképzelhetetlen, sosem beszélt velem még csak hasonlóan se. Hónapokig nem kerestem akkor, ő sem keresett. Én léptem felé, de csak azért, mert abban az évben volt az esküvőnk (emiatti ügyintéz végett voltam otthon arra a pár napra is), és nem akartam, hogy emiatt ne jöjjön el... Ő úgy könyveli el a mai napig, hogy nem rontott el semmit. Persze bocsánatot se kért, sőt a család többi tagjának úgy adta elő, hogy én milyen szemét voltam.

Nekem ez a szitu azzal tetőzve, hogy nekem kellett úgymond kezdeményezni teljesen betette a kaput, évek teltek el, de tudom, hogy sosem lesz olyan jó a viszonyunk, mint előtte volt.

Olvasva mások történetét azért tudom, hogy ez kismiska.