Lehet, hogy egyszerűen nem vagyok szerelmes típus, vagy irreális elvárásaim vannak egy párkapcsolattal szemben?

27 éves nő vagyok. Van egy 1 éve tartó kapcsolatom, amiben jól elvagyok, de úgy érzem, hogy nem vagyok szerelmes.

Mindig is az elérhetetlen pasik vonzottak, akiket nehéz megkapni, szerettem hódítani. A "normális" kapcsolatokat unalmasnak tartottam, ezért nem is volt sok kapcsolatom. Ebben szerepet játszhat, hogy oroszlán vagyok, és szükségem van a vadászatra, flörtölésre. Ja és persze nagyon magasra raktam a mércét, szóval mindenkiben találtam valamit, ami miatt nem jó nekem. A mostani párom elég zárkózott érzelmileg, nem nagyon hiányoznak neki a nagy beszélgetések, inkább csak vicceskedünk sokszor, ami jó, de úgy érzem nem tudok hozzá közel kerülni. És nem látom rajta, hogy "úgy" odalenne értem, pedig ez nekem nagyon fontos. De nagyon szeret, és el tudja képzelni a közös életünket. Igazából én is, mert alapvetően gondoskodó típus vagyok. Csak hiányzik az izgalom, a szenvedély, de ő nem ilyen típus.

Sokan mondják, hogy a házasság nem feltétlenül a nagy lángolásra épül, hanem arról szól, hogy együtt tud-e élni 2 ember, egyforma-e az értékrendjük stb. Jól érzem magam vele, sokat mászkálunk ide-oda nagy társasággal, de ha kettesben vagyunk akkor csak úgy elvagyunk...úgy érzem benne nincs meg az a tűz, ami bennem.

Tudom hogy nekem kell eldönteni hogy jó e ez így nekem, csak kíváncsi vagyok a véleményetekre, és hogy szoktatok-e ilyeneken gondolkozni, persze aki hasonló helyzetben van.