Szerintetek létezik ideális anyós-meny kapcsolat?

Létezik! Én 3 éve vagyok férjnél, és még nem találkoztam az anyósommal. :) Cirka 4000km-re van, és nem jön látogatóba. :) :) :)

Tudom, ez így nem ér, de ennél jobb viszonyt nem tudok elképzelni. :)

Létezik! Anyósomra nem lehet egy rossz szavam sem, a legaranyosabb és legönzetlenebb ember, akit ismerek. Persze nem azt mondom, hogy mindenben egyet értünk, de sértődés nélkül meg lehet beszélni vele bármit. 50 év korkülönbség van köztünk, és mégis ő az, nem anyukám, akit bármikor hívhatok, ha a babával vagy akár a férjemmel kapcsolatban segítségre van szükségem. Ő azt mondta, amikor megszületett férjem és testvére, elhatározta, hogy jó anyós akar lenni. Hát maximálisan sikerül neki (kopkopkop:) ).

(Első véleményére jó példa vagyok, a saját anyámmal nem túl jó a viszonyom...)

Én is jóban vagyok az anyósommal,laktunk is együtt minden súrlódás nélkül,és most is összeköltöznék vele,mert segítenénk egymást.Nem tudom mi az oka a jó kapcsolatunknak,mert nagyon különbözőek vagyunk,ő szegény egy tipikus naív,pletykás falusi asszony.Talán attól jövünk ki jól,hogy mindig nyíltan,sértődés nélkül megmondhatjuk a véleményünk egymásnak.Ismeri a fiát majdnem úgy mint én,ha veszekszünk,akkor nem áll senki pártjára,ismeri a fiát,és tud semleges maradni.

Hetente 3x jön magától hozzánk,mindig akkor amikor éppen szükségem van rá...Elviszi a gyerekeket,hogyha tudja,hogy megyek valahova.Felszalad,hogy elmegy nekem a boltba,mert hallotta az oviban,hogy lázas a kislány stb...Szóval kérés nélkül is pont jókor segít.

Anyukámmal is jó a viszonyom,úgyhogy nem anyám helyett anyám...

Létezik.

Nem ismerem, mert annak ellenére, hogy kb 50 km-re él tőlünk, nem tartja a fiával a kapcsolatot. Még az esküvőnkre sem jött el.

Ettől ideálisabb nem is lehetne a helyzet, főleg azok után, amiket hallotam felőle, főleg a saját rokonságától...

Termeszetesen, mivel ez a legfontosabb, hogy letezzen,

igy a ferjunkkel sem lesz annyi gondunk, mivel az Anyukaja mellettunk van!

A masik amiert leteznie kell, mert a gyermekeinknek a Nagymamaja, es a gyermekek szeretik a Nagyit, es nem kapnank jo pontot, amikor azt halljak, hogy a nem tetszesunket hangoztatjuk, vagy vitazunk a kedvencukkel!

Ki lehet alakitani a jo kapcsolatot, de tenni kell erte, es ha kell, hat akkor turelmesnek kell lenni, elvegre mar idosek es faradtabbak lelkileg, s igy inkabb segitsuk Oket azzal, hogy szeretjuk es tiszteljuk.

Hát...

Én az hittem anyósomról hogy jó fej!

De aztán megmutatta az igazi arcát.

Semmit rosszat sem tettem soha ellene, kedves, és udvarias voltam vele, mégsem kedvel!

Folyton hibákat keres bennem, és azt nézi hol köthet belém.