Kisbaba és nagyszülő probléma. Mit tegyek, hogy megoldjuk a helyzetet (vita nélkül lehetőleg)?
Sziasztok!
Kisbabánk 4 hetes, hatalmas a boldogság, mióta hárman vagyunk.
Viszont a párom édesanyja ezt néha be-beárnyékolja a viselkedésével... 76 éves, a férjem elmondása szerint régen nem volt egy mintaanyuka. Nem mondom, hogy rossz anya volt, mert szerintem ezt a jelzőt nem szükséges mindenkire szórni, aki máshogy gondolkozik a gyereknevelésről (nyilván az a szülő, aki iszik, drogozik, veri a gyerekét stb., más kategória). De nem foglalkozott túl sokat a családjával, párommal, az biztos. Később sem lett ez jobb, mert pl. mesélte a párom, hogy 16 éves kora óta nem karácsonyozott az anyjával, mert ő olyankor mindig elutazik, nem szereti az ünnepeket. Bármikor ott voltunk, nem egy anya-fia kapcsolatot láttam, hanem úgy viselkedtek egymással, mint a távoli barátok, ismerősök.
Viszont mióta nagymama, naponta hívogat, megjelenik csak úgy és a legtöbb megmozdulásával azt sugallja, hogy ő jobban tud mindent, mint én/mi. Közben pedig ezer éve elavult tanácsokkal, szokásokkal jön. Most a hosszú hétvégén is kicsit kiruccantunk a babával (nem emberek közé), erre jön azzal, hogy hát 1-2 évig jó lenne nem mozgolódni ennyit vele, mert a babának az állandóság kell.
Vagy mikor egyszer beállított váratlanul, nem voltunk itthon. Hívott telefonon, hogy történt-e valami baj, mert senki nem nyit ajtót és hol vagyunk, kórházban?! Mondom neki, hogy dehogyis, eljöttünk csak sétálni, meg enni egy fagyit. Ezt olyan kiborulás követte a részéről, hogy az nem igaz... Hogy ő elmondta, hogy minimum 6 hétig nem szabad sehová menni és hogy először amúgy is csak nyitott ablaknál kéne hagyni a picit, utána fokozatosan szabad kivinni, nem elindulni vele sétálni rögtön a vakvilágba és imádkozzak, hogy a gyereknek ne legyen baja a felelőtlenségem miatt. A férjemmel meg csak néztünk egymásra, hogy ez most mi?
Ma azzal jött, hogy milyen jó, hogy itt a nyár és ilyenkor kezdjük a hozzátáplálást, majd sok hoz gyümölcsöt. Mondtam neki, hogy az még picit odébb van, erre elkezdte mondani, hogy 2,5-3 hónaposan már elkezdhetem vele a gyümölcsök levét kóstoltatni, meg pépeset adhatok neki, legalább tele lesz a hasa és jókat fog aludni. Nem mondtam erre semmit, a blw ötletét meg sem mertem említeni.
Oldalakon át írhatnám, mikkel jön nap, mint nap.
Kicsit azt érzem, hogy ő a babát egy új esélynek tekinti, ha már a gyereke nevelésénél nem igazán volt jelen. De nem kérjük a kéretlen tanácsokat, felháborodnia sem kell, ha mi valamit máshogy csinálunk, mint ő gondolja. Örülök, hogy foglalkozna a babával, ezért nem is akarok vele összeveszni. De szeretném, ha érezné, hogy néha (mindig) nagyon sok.
Nem kell vitázni.
A férjecskéd odaáll az anyja elé, és két mondatban a helyére teszi.
Mármint, hogy ti egy felnőtt család vagytok, és a legjobb belátásotok szerint fogjátok nevelni a _saját_ gyereketeket.
Én úgy gondolom, ha valakivel problémám van, azzal én ülök le kultúrált módon megbeszélni, és nem a postással üzengetek.
El lehet ám mondani normális hangnemben, hogy ma már egészen mások a gyereknevelési alapok, elvek, a ht. Amellett el lehet azt is mondani, hogy felnőtt vagy akinek van egy gyermeke, akit úgy fog nevelni ahogyan nektek megfelel. Aki ezen besértődik, azért hidd el nem kár.
Először is szörnyen zavar, ha BÁRKI csak úgy random megjelenik. Nagyon illetlen, főleg úgy, hogy egy újszülöttel vagy otthon.
A férjed mondja meg neki, hogy szívesen fogadjátok egy előre megbeszélt időpontban, de csak úgy random ne jöjjön, mert neked is pihenésre van szükséged. Heti egyszer jöjjön és kész. A kéretlen tanácsokat pedig szépen hessegesd el, de az lenne a legjobb ha kerek perec megmondanád, hogy nem kérsz belőlük.
Az a baj, hogy az írásodból az jön le, hogy Anyós előtt meg sem mersz pisszenni, csak magadban fortyogsz. Ahogy elnézem a férjed is hasonló, tehát ez így elég nehéz menet lesz. Had sértődjön be, aztán majd úgyis megbékél. A saját érdeketekben, állítsátok le MOST!
Az állandóság, hogy rendszeresen mindent megkap, amire szüksége van. Persze, az otthon, saját ágy, stb.
De a családi kirándulás iskell, kinyílk felette az égbolt, a tér, új inderek érik, fejlesztik az agyát.
Volt, amire mondtam a lányomnak, hogy ez meg az hogy lehet? Azt mondta, hogy sokat változott a világ, mióta én voltam csecsemő anyukám. És többet nem hoztam szóba.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!