Vertek gyerekkorodban? Ha igen, milyen szinten? Egy-két pofon, vagy brutális ütlegelések voltak? Melyik volt a legijesztőbb, legszörnyűbb?

Az én szüleim szerencsére jó érzékkel adogatták a füleseket!

Tudtam hogy ludas vagyok és megérdemlem!Okultam a feddésekből!

Én nem mondom hogy néha nem jár ki a kölöknek egy tockos,de azért tegyen,legyen rá igazán nyomós indok!

El sem tudom képzelni,milyen érzés lehet ok nélkül rettegni a szülői terrortól!Persze én is cidriztem és éreztem hogy kapni fogok a tettemért,de tudtam az okát!

Szomorú sztorikat írtatok,nehéz lehetett megélni ezt nap mint nap !:(

sajnálom : / ti nem tehettek róla,nektek ez jutott.Sajnos a kutya sem választhat gazdát...van köztük is elkényesztetett,de amelyiket kínozzák meg éheztetik és feljavulnak általában abból lesznek a jó kutyák...

amugy engem nem vertek annyira.Hajtépés volt ha jól emlékszem a legdurvább,3.-os lehettem vagy 4.Vagy mert a tesóm nem hagyott és hangosabban rászóltam vagy fél órán át vitatkoztunk és átjött és adott popsira pacsit.

Sajnos a mi családunkban én voltam az, akit mindig és mindenki helyett megvertek (felnőve még az egyik unokatestvérem is elismerte, hogy gyerekkorunkban könnyű volt mindent rám fogni, mert akkor ők legalább nem kaptak büntetést), aztán nagyobb koromban már én is megmakacsoltam magam a sok bántalmazás miatt, ezzel újabb okot szolgáltatva az ütésekre.

Apámmal hamar megszakadt a kapcsolatunk, anyám pedig amolyan idegbeteg típus volt, amikor nagyon begurult ütött-vert, ahol ért, karmolt, a legrosszabb az volt, amikor úgy pofozott, hogy közben a hajamat tépte.

Nagyon sokáig a nagyszüleink vigyáztak ránk délutánonként, mikor anyám dolgozott, így félig már ott laktunk, talán pont emiatt a folytonos együttélés miatt kaptam ki rengeteget ott is (pl. a havonta látott unokákat sosem bántották), fakanál tört rajtam nagyanyám jóvoltából, a nagyapámmal kapcsolatban a legrosszabb emlékem, mikor akkora pofont kaptam, hogy a földre estem.

De a többi családtag is mindig engem büntetett, keresztszülők, nagynénik-nagybácsik folyton engem pofoztak, gyakori volt, hogy fejbe vertek, a tarkómat ütötték...ja, mellesleg lány vagyok.

De ahogy írták korábban, a legrosszabb az volt, amikor már értettem a szavak és tettek jelentését. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy miért mindig én kapok, miért egyedül engem bántanak, hát ennyire gyűlölnek? Pedig tényleg nem voltam rossz gyerek, kitűnő tanulóként végeztem minden évben, rengeteg barátom volt, mindig sokan szerettek - én pedig mindenhol titkoltam, hogy otthon engem ver az egész család, mert megalázónak éreztem, és rettegésben éltem le a gyerekkorom.

Idővel szerencsére csökkentek a bántalmazások, 13-14 éves korom után abbamaradt, néha kaptam még egy-egy fejbeverést, és ma már a családdal is javult a kapcsolatom, értem, hogy azért szeretnek engem - csak nem tudom elfelejteni azokat a borzalmas éveket. Próbálok megbocsátani, de most, ahogy írom ezeket a sorokat, bőven folyik a könnyem is a billentyűzetre, és mindig csak azt hajtogatom magamban: " Miért, miért, miért?"

Ez az, amit nem elfogadni ép ésszel. És azt, hogy rajtuk kívül mindenki szeretetteljes, kedves embernek tartott, ők pedig állandóan testi és lelki terrorban tartottak. Miért nem tudták meglátni bennem azt az rettegő, szeretetre vágyó gyereket, aki voltam?

Bocs, ha hosszú volt, de jól eset kiírni magamból.

Édes Istenem.Hát most az én könnyem is folyt a billentyűzetre:(((((((((((

Úgy megölelnélek,sőt virtuálisan ment egy nagy ölelés:)

Sajnos mindkét szülő, ha eldurran az agya. És nemcsak szőkőévente egy kis legyintés... apám egyszer telefonkönyvvel úgy megütlegelt, hogy egy hétig lila volt tőle a karom, és borzalmasan fájt. Erős földrelökés vérző térddel, seggberúgás, pofonok, ütlegelések, minden volt. Mondjuk még szerencsém volt, mert apa egyszer anyát úgy megpofozta elvileg, hogy azóta rosszabbul hall az egyik fülére. És legtöbbször tök piti dolgokért kezdtek el ütlegelni, pl. hogy nem pontban a hazaérkeztemkor kezdtem el írni a leckét. Tudom, szégyen ilyet beírni, de azóta nem mernek, amióta vissza merek ütni.. azóta a lelki terror és az önbizalmam fölbetriprása megy (más családok előtt persze mi vagyunk a tökéletes família), és az még jobban fáj...

21/l

"hozzáteszem nem voltam rossz gyerek"

ja, nem amiatt vernek egy gyereket, mert jó vagy rossz...