Önző vagyok, ha úgy érzem, hogy a gyereknevelés nyűg?

Amúgy hasonlóan érzem. Megfelelő lelki békével és megfelelő párral lehet változik erről a véleményen, mert egyébként baromi türelmes vagyok, és mindenki szerint baromi jó anyuka válna belőlem, mert figyelek másokra, a másik lelkivilágára, szóval nem lenne az, hogy nem veszem észre, ha a gyerekem xarul van, és erre én ráteszek egy lapáttal. Ezt gondolják rólam. Én meg azt gondolom, hogy talán megváltozik a véleményem, de egyelőre isten mentsen a gyerekektől, és hosszútáv is úgy érzem, nekem nem kell. Egy dolog, hogy nem volt velem a szülőanyám, mert lelépett. Apám, aki imád engem, aki nem bánja, hogy vagyok, örül neki, és ha visszamehetne az időben sem csinálná máshogy, látom rajta, hogy mennyire fáradt volt és fáradt már az egész élettől. 12 órázott xar helyen, mert biztos hely, biztosan fizetett, nekem meg enni kellett adni. Türelmetlen volt és ideges, mindmáig nem ismeri el, hogy rajtam, aki ott volt vele vezette le a feszültséget, hogy minden xarért kiabált, azért is, ha felborult a pohár (de nem tört) és fel kellett törölni a vizet. Neki ezzel lényegében, hogy egyedül vitte a nevelésemet, kukába sem lehetett dobni a saját életét, annyira nem volt neki. Ez persze a negatív helyzet, amibe kerülhet valaki.

Volt szerencsém olyan emberhez még gyakorlati időm során, akinek három gyereke van, van férje, nem keresnek együtt sem olyan sokat, nem tudják csak úgy lepasszolni a gyerekeket, nagyszülők Romániában élnek, rohannak munka közben, munka után, mert a kettő lánynak van úszás, lovaglás, falmászás (no nem naponta lovaglás, de ügyelnek, hogy jó mozogjanak, tartalmas hobbijuk legyen, kipróbálhassanak új dolgokat lehetőségekhez képest), máskor szülői, a nagyobbik már egyetemista, de véleményem szerint anya kicsi fia szinten van. Bárhogy is, ők így boldogok, az összes fáradtsággal együtt, és így tényleg egy nagy családot alkotnak. Nekik nem nyűg az élet, csak nehéz, és könnyebb lenne sok pénzzel, hogy ne kelljen számolgatni. Tök pozitív nő, nagyon kedves és türelmes, nem rokkant bele a gyerekekbe.

Igazából én eskü elfogadom, hogy valaki nem akar gyereket, mert nem lenne türelme hozzá és börtönben érezné magát, meg nincs is vágya rá. Viszont a legnagyobb baromságnak és legidegesítőbb dolognak tartom, mikor valaki idejön, hogy ő AZÉRT nem akar gyereket, mert a testvérei/barátai gyerekei idegesítőek (?). Mi a fax van?

Szóval a neveletlen kölykeiket (a szülő dolga a nevelés) rád bízzák, amit te el is vállalsz minden szó nélkül, majd mikor kikészítenek, idejössz gyakorira kisírni, hogy te nem bírod a gyerekeket, baj ha nem akarsz?

Nem, nem baj!

De ne fogd pár taknyosra, kicsi babára, vagy neveletlen suhancra.

Én is utálom más gyerekeit, de a sajátjaimat akartam és szeretem.

A kövi ami bas*za a biztosítékot. Hogy hát mert a nővéred szült 4 gyereket, aztán létminimumon tengődnek. Őőő...ennek mi köze a te gyerekvállalásodhoz? Maximum megint a bolond testvéreidé, akik szültek szültek, csak nem volt mire.

Én vállaltam egyet, aztán amikor láttam, hogy olyan a munkahelyünk, fizetésünk, hogy menne kettő is, akkor jött a második. Normális ember így tesz.

De pls ne fogd másra.

Igazából off, viszont az egész sztori hiteltelenné válik tőle.

Ezt a mumpsz fertőzés dolgot gondold át, tekintve hogy 1991 óta Magyarországon kötelezően oltják a gyerekeket, szinte kizárt, hogy egy családon belül több megbetegedés is előfordult, pláne az kevéssé valószínű, hogy azért küldték át a gyereket hozzátok, nehogy elkapja. Ergo vagy nem Mo.-n éltek, vagy ferdítesz, netán a tesód hazudott, neked meg fogalmad sincs az egészről, ezért bevetted; legrosszabb esetben meg extra felelőtlen családról van szó, akik nem adatják be a kötlező oltásokat a gyerekeknek.

ON

A teljes sztoriról (amennyiben igaz), ugyanaz a véleményem, mint az #1 válaszolónak. Te ne vállalj gyereket, és a továbbiakban ne vállalj ingyen bébicsőszködést. Ennyi. Ha nem tetszik, amit csinálnak, akkor mondd meg nekik, szemtől szemben. Ne a hátuk mögött acsarkodj és beszéld ki őket.

Ha lenne sajátod, azt nem éreznéd akkora nyűgnek mint másét. Persze, a gyerek mindig sok lemondás, nagy kiadás stb. De vannak pozitív oldalai is, nem is kevés. Amellett, hogy a saját gyerekedhez (ha lenne) egyedi szeretet fűz (ami más gyerekével szemben nincs meg), amellett te neveled, és amit a másik úgy gondolják hogy neki úgy a megfelelő nevelés, az neked nem az. Viszont te a saját értékrended szerint neveled, így a nyűg amit érzel más gyerekével szemben, az is kisebb.

Persze nem vagyunk egyformák, van aki nem szeretne, van aki szeretne akár többet is, de abban egyet értek, hogy ezt a kérdést erősen befolyásolja az is, hogy milyen a párja az adott illetőnek. Én se vágynék gyerekre egy nem olyan jól működő kapcsolatban. (Nem azt mondom hogy nincs jó kapcsolatod, jó kapcsolat mellett is érezheti úgy valaki hogy akkor sem, csak szerintem ez erősen befolyásolhatja ezt általánosságban)