Hogy lehet leküzdeni a szülők iránt érzett irigységet, főleg ha ők is hajlamosak az orrunk alá dörgölni hogy ők jobban állnak anyagilag?

A párommal a 30-hoz közelítünk. Mindkettőnknek van valami végzettsége, dolgozunk, abszolút nem keresünk rosszul, tudunk félretenni, de hát sajnos sok mindenre nem elég a pénzünk.

Pl saját otthonunk valószínűleg soha nem lesz, új autónk se, stb.

Mindkettőnk szülei elég jól élnek anyagilag mostanra. Saját házuk már akkor volt amikor annyi idősek voltak mint mi most, azóta meg fejlődtek is tovább.

Őszintén szólva bármennyire próbálom elnyomni, folyton irigységet érzek. Nekik ennyi idősen már saját ingatlanjuk volt, új(szerű) autójuk, ott tartottak hogy jöhetnek a gyerekek, stb.

(Pedig 30 környékén még mindkettőnk szüleinek csak érettségije volt, szóval nem csilliárdos fizetésű űrmérnökök voltak ekkoriban.)

A legjobban az fáj mikor leszólják ami nekünk van. Pl a pici, felújításra szoruló lakást ahol élünk. Vagy az autónkat. Vagy a vakációnkat. Ezekre mindig megjegyzéseket tesznek, hogy mennyire "gagyi", meg hulladék, meg hogy sokkal jobb is lehetne. (Ja, ha annyi pénzünk lenne.)

Érzett már így valaki? Hogy nyomhatnám el az irigységet magamban?

Illetve hogy lehetne nekik megmagyarázni, hogy manapság nem tudunk csak úgy pikkpakk egy szép lakást venni pl.???