Hogy funkcionálnak azok a családok, akik elméletileg és gyakorlatilag is úgy működnek, mint a szekták? (hasonlat, nem igazi szekta)?

Hát elég jól funkcionál, meg kell hogy mondjam.

Nálunk apai oldalról mindkét nagyszülő, anyai oldalról pedig a nagyanyám, az anyám és a nagynéném volt nárci, ebből nálunk is csak kettő él ugyanúgy, ahogy az elsőnél is. Anyai nagyapámat nem ismertem, de ivott, verte a családot, terrorizálta, stb., ő se volt szent.

Leírom az anyai nagyanyámat, hogy hogyan tudta terelgetni a családot, mert velük volt közelebbi kapcsolatom.

Nagyanyám nem adott semmi szeretetet a gyerekeinek, de ő elvárta azt. Keverte a kakit ő is. Három gyereke volt: a kisebbikkel mindig jóba volt, de olyan, hogy mind a három gyerekével és annak családjával jóba lett volna, olyan nemigen volt. Hol anyámmal, hol nagybátyámmal voltak jóba, és akkor a másik és annak a családja volt terítéken. A matematika ez volt: ha velünk jóba voltak, akkor folyton nagybátyámékat szidták, ez volt az összetartó erő. A pletyka, a mocskolódás, a másikról való teóriák, hazugságok tényként való feltárása (pl.: 13 éves unokatesóm pénzért szexel). Ha pedig a nagybátyámékkal voltak jóba, akkor rólunk mentek a szaftos sztorik: drogozok, cigizek, hálátlan vagyok.

És hogy tudta irányítgatni a családot?

Hát nyilván nem lett így konkrétan kimondva, hogy ezt ne csináld, azt ne csináld, ezzel ne legyél jóba. Hanem terelgettek, mint a kisbirkákat a juhászok. Ha mégis az ő szájízük ellen cselekedtél, akkor hűvösen viselkedtek veled, nem szóltak hozzád, ment a kavarás, hogy qrva vagy drogozik, mert hát őszerintük mindenki qrva és mindenki drogozik. Eleinte mégcsak azt mondták, hogy furcsa vagy (mindezt az önálló döntések miatt), majd később amikor mégfurcsább lettél (mindezt a mégtöbb önálló döntés miatt), akkor már megkérdőjelezték a józan ítélőképességedet, a mentális egészségedet, a beszámíthatóságodat. És a legtöbb emberbe megvan az a megfelelési kényszer, hogy meg akar felelni a szüleinek, és inkább keretben tartja önmagát, minthogy egyedül éljen.

A nárcisztikus nem feltétlenül szarkavaró, de értem mit mondasz. Mindig van valami feszültség a családban.

A válasz a Stockholm szindróma szerű jelenség. Bántalmazott családtagok meg akkor se lépnek ki amikor tehetnék. De azt látom hogy a gyerekek pl nem is igazán ismerik fel ezt azonnak, csak amikor felnőttek es tapasztatabbak lettek.

1-es vagyok, hát ilyesmik mentek nálunk is kezdetben mint a 3-asnál. Csak megzavart, hogy a kérdés 1 pólusú uralkodásról írt, nálunk mivel 4 nárcisztikus volt, folyton változtak az erőviszonyok. Meg egy idő után eltávolodtunk tőlük annyira szerencsére, hogy kivontuk magunkat a körforgásból.

Amúgy kérdező úgy, hogy a nárcik a manipuláció mesterei, izolálnak, büntetnek, jutalmaznak, magukhoz láncolnak, megváltoztatják az énképed, gázlángoznak. Sok gyerek olyan elnyomásban nő fel, hogy nem mer, és nem tud kitörni ebből.