A kapcsolatunk soha nem volt az igazi?

Először is, hadd graatuláljak a kisbabához! :) Nekem az lenne a tanácsom, hogy legyen ez a kis élet most a legfontosabb Neked, mindig rá gondolj, hogy milyen szerencsés vagy, amiért megfogannt, pedig korábban meddőnek hitted magadat. Lehetséges, hogy nagyon kicsi eséllyel eshetsz csak teherbe, úgyhogy ez nagy csoda már önmagában is. A párod viselkedése egyáltalán nem helyes és nem is férfihoz méltó, de sajnos nem sok mindent tudsz te kezdeni vele, mert neki kellene megváltoztatnia a hozzáállását. Az pozitívum, hogy nem hagyott magadra a babával, ha jól értelmezem, együtt éltek, tehát nem zárkózik el teljesen a dologtól. Ha megszületik a kicsi, szerintem nagy az esély rá, hogy megtörik ez a ridegség, és a harmadik gyereke is pont olyan fontos lesz, mint a másik kettő.

Ne emészd magadat a volt családja miatt, hiszen okkal bomlott fel az a házasság, és elég nagy bajok lehettek ott, ha még a gyerekei ellenére sem maradt együtt a feleségével. Én még megpróbálnék nyugodt körülmények között beszélgetni a pároddal, hogy tegyetek egy próbát, hogy megjavítsátok a kapcsolatotokat. Azt már a párod is sejti, hogy 37 évesen nem éppen a legfiatalabb férfi, úgyhogy nem lenne könnyű neki újra párt találni. Kezdetben Neked kellene többet belefektetni a kapcsolatba, például a kedvenc ételeit főzni, mindig nyugodtan beszélni vele, még ha fel is bosszant valamivel, és ha van egy kis esze, akkor hamar rá fog jönni, hogy neki is szépen kell viselkednie, ha te is normális vagy vele. :) Illetve én azt is megpróbálnám kiszedni belőle, hogy mi miatt érzi nem túl rózsásnak a kapcsolatot, és mit várna el tőlem, mert így kifejezetten a hibákra koncentrálva tudnád alakítani a hozzáállásodat. Persze neki is sokat kell tennie a kapcsolat normalizálásáért, mert természetesen ő sem tökéletes.

Szerintem nem lehet veletlen , hogy pont Most jon a baba. :-)

Nem védekeztél,persze h jön,még annál is védekezünk ahol normális a kapcsolat,a párod épp iszik,baromira szeret és örül a babának. Ne légy lábtörlője a gyerek ne ebbe nőjön fel..

“ A nogyogyaszom auf allitotta , hogy meddo vagyok ,tehat nem vedekeztem. Sose estem eddig teherbe. Most 28 hetes kismama vagyok. :-)”

Ebben az esetben költözz össze a nőgyógyászoddal, mert jelenleg inkább vele ketten vagytok felelősek azért a gyerekért, mint az a férfi, akit lasszóval akarsz megfogni.

Az én életem is néhány szempontból hasonlóan alakult. Évekig jártam mindenféle kórházi kezelésekre meddőség miatt, aztán elváltam. Az új páromnak már volt egy gyereke, ő is elvált volt, amikor összejöttünk. Én is terhes lettem, pedig már nem reméltem, hogy valaha sikerül.

A különbségek: eleinte védekeztünk, de pár hónap együttélés után megbeszéltük, hogy mindketten szeretnénk gyereket, ezért nem védekezünk, lesz ami lesz alapon. Tehát közös döntés volt. Amikor kiderült, hogy babát várok, láttam rajta, hogy őszintén örül neki, és közösen tervezgettük a jövőnket. Fel sem merült, hogy nem vagyok fontos neki vagy nem akar még egy gyereket. Azóta összeházasodtunk és született még egy gyerekünk.

Nekem nagyon fontos alapelvem volt, hogy csak biztos kapcsolatban vállalnék gyereket. Ha bizonytalannak láttam volna a páromat, vagy kétségeim lettek volna a kapcsolatunk jövőjével kapcsolatban, elvetettem volna a babát.

Nem akarod elhagyni... Hát, arra azért készülj fel, hogy ő bármikor elhagyhat. Ha nem, akkor sem valószínű, hogy boldogan éltek együtt, amíg meg nem haltok. Persze lehetnek csodák, lehet, hogy imádni fogja a babát és elsimulnak a dolgok. Most nagyon úgy tűnik, ő nem akarta ezt, csak azért van veled, mert épp nincs más.

Én a helyedben kivárnék. Most a baba a fontos, és hogy mindketten egészségesek legyetek, ne idegeskedj. Ha nem lesz jobb a helyzet, várd meg, amíg újra dolgozni kezdesz és el tudod tartani magadat és a picit, aztán, ha úgy látod jónak és van hova menned, lépj ki ebből a kapcsolatból. Fiatal vagy még, ne maradj egy olyan kapcsolatban, amiről már most is érzed, hogy nem működik, és nem vagy fontos. Az, hogy csak "próbálod szeretni", elég beszédes.