Nagyon félek az anyukám reakciójától. Hogyan mondjuk el nekik, hogy 13hetes terhes vagyok, és májusban összeházasodunk a pici apukájával?

En azt nem ertem, miert ennyire fontos eppen ma este, karacsony elott bejelenteni. Szerintem meg egy lapattal teszel az amugy sem jo kapcsolatotokra. En nem mondanam meg, legalabb a karacsony legyen bekeben, es uj evben mondd el, vagy akkor, amikor mar elfogsz koltozkodni. Azt irod, hogy 3 honap mulva elkoltozol.

Epp eleg lesz akkor elmondanod, mert most a 3 honap alatt nem lesz nyugalmad, az tuti.

Ha pedig ennyire nem jo a kapcsolatotok, akkor miert csinalsz belole ekkora ugyet? Azert, mert nem tudod hogyan kell megfurdetni, es megetetni a kisbabat? Na, ne viccelj mar legyszives! Ez miatt aztan tenyleg nem kellene nyelned, es idegeskedned.

Ott a parod, ott az anyosod, inkabb legyel veluk nagyon-nagyon joba, anyukadnak hagyd nyugtat, nem tudom miert ilyen o, ezt te tudod, mi nem.

Ha most elmondod, sajat magadnak artasz csak, es persze a babadnak.

Unnepeljetek, most ne mondd el a hirt, aztan amikor mar meglesz az uj evben az uj lakas, akkor mondd el. Ha az abortuszodra sem ment veled, akkor most se varjal sok jot tole.

Eld az eletedet, szeresd a parodat, ne engedd hogy anyukad miatt tonkremenjen a kapcsolatod, mert megtudja am fertozni nagyon a kapcsolatot anyukad, aztan tenyleg egyedul maradsz a babaddal!!!

Szia!

Hasonló helyzetben vagyok, mint Te, nekem már van egy kislányom, akit imád, de akitől lett, attól elváltam, mert bántott minket. Most van egy új kapcsolatom és babát várok, már mondtam anyukámnak is, és majdnem, hogy kiátkozta belőlem, meg hogy az soha nem lesz az ő unokája. Gondolhatod én is szétsírtam magam, mikor hallottam miket mondott a még pár hetes pocaklakómról. És persze, hogy rögtön vetessem el. Én is már 24 éves vagyok és nagyon beleszól még mindig az életembe. Sajos nem tudok rajta változtatni, de az én életem ezt én döntöm el és a párom, hogy akarjuk e a babát, és igen is akarjuk! Légy te is kitartó!

Szia!

Ha fél éve vagytok együtt akkor az azt jenti, hogy 3 hónap után estél teherbe. Ne aggódj, énis 2 hónap után vállaltam babát miután a párommal megismertük egymást, és semmi gond a kapcsolatunkal!

Anyukádnak meg muszály elmondanod bármit fog hozzá szolni! Én szorítok neked és gratulálok a babátokhoz!!!

Nagyon kellemes ünnepeket és kitartás!!

Szia!A 13:41-es komment szerintem tökéltes.Még meg is könnyeztem.Egy kis csodát,hogy lehet utálni?:( Szörnyű milyen anyák vannak.

Kérlek ha elmondtad már Édesanyádnak írd le hogy ment.

Sok sikert,Kellemes ünnepeket és csodás-szeretettben úszó baba várást!

Figyelj, én komolyan nem értelek téged. 22 évesen felnőtt vagy, és nem szólhat bele anyukád az életedbe. Ha ilyen rossz a viszonyotok, akkor költözz el, aztán jelentsd be neki, hogy baba lesz, ha nem akarod kitenni magad annak, hogy anyukád cseszeget meg terrorizál. Könyörgöm, ha felvállalsz egy gyereket, akkor azzal felvállalod azt is, hogy kiállsz a döntésed mellett. Nehogy már anyukáddal szemben erre ne legyél képes! Szerintem nem véletlen, hogy anyukád így tud téged terrorizálni, mert valószínűleg még te sem tekinted magad felnőtt nőnek. Lehet, hogy tényleg korai volt még ez a gyerek? Előbb talán függetlenedni kellett volna a szülőktől, nem? És valóban, a kommentjeidből sugárzó arogancia után azt gondolná az ember, hogy 16 éves sértett kamasz vagy. Szerintem el kéne kezdened felnőtt módon gondolkodni, ha már egyszer gyereked lesz.

Amúgy én egy idős vagyok veled, csak nekem már másfél éves a gyerekem. Az enyémet se akarta a család, apám anyám az abortusz mellett voltak, csak a baba apja állt ki mellettem (vagy inkább a saját ideálja mellett), de ő se úgy, hogy a szüleimet lerendezte volna, csak amikor nem voltak ott, akkor dünnyögött, hogy így meg úgy. A szüleimet ettől függetlenül nagyon szeretem, mert amikor már tudták, hogy így is úgy is meg fog születni a baba, akkor inkább ők is mellém álltak. Idő közben óriási veszekedések után szétmentünk a fiam apjával, még amikor terhes voltam és kétszer megvert. Akkor gondolkodtam el rajta, hogy a szüleim talán nem azért mondták, hogy ne tartsuk meg a babát , mert gonoszok, hanem mert több az élettapasztalatuk, és hogy egy 5 hónapos kapcsolat nem biztos, hogy garancia arra, hogy minden rendben lesz. Ettől függetlenül persze nem bántam meg, hogy megszültem a fiamat, mert imádom, ő a mindenem, neki köszönhetem, hogy folytattam az iskolát, mert nem akartam, hogy minimálbérből tartsam el egész életemben, általa sokkal gazdagabb lett az életem.

Viszont én nem hagytam hogy bárki megfélemlítsen, egyedül nevelem a fiam, egyedül tartok fent egy albérletet, mindent egyedül oldok meg, pedig aztán apai részről mentek ám a fenyegetések. De azt mondtam magamnak, milyen anya lennék, ha én ettől besz*rnék?

Szeritnem próbálj meg te is felnőni a feladathoz.

Igen,én is szeretném ha azért majd megirnàd,hogy mi történt!

Nagyon szoritok neked egész idö alatt,remélem még jelentkezel!

" Nem hagyon hogy unokám legyen"

Az ilyen nem anya!!!

22 évesen állj a sarkadra, és ne hagyd hogy bárki bántsa azt a picit ott a szíved alatt, még anyád sem!

Ha tényleg akarod, akkor bárkivel szembeszállsz miatta, és megvéded.

2 hós kisfiú anyukája