Mihez kezdjen magával egy 40+ nő, aki boldogtalan a családjában, de válni nem akar?

Hát miért boldogtalan?

Én azt vallom, hogy a boldogság forrása alapvetően az illetőben saját magában van. Teljes félreértése a párkapcsolatoknak (vagy éppen a szülői szerepnek), ha valaki párjától vagy gyerekeitől várja, hogy boldoggá tegyék.

Ha az illető nő boldogtalan, akkor próbáljon változtatni a szemléletén, akár pszichológus, mentálhigiénés szakember segítségével. És akkor ő fog boldogságot sugározni maga körül, ami a párjára és gyerekeire jótékony hatással lesz, és az ő örömük mintegy visszatükrözve erősíteni fogja az illető boldogságát.

Csak a tapasztalat azt mutatja, hogy erre kevés embernek van elszántsága és intelligenciája (mert mindkettő kell hozzá). A legtöbb ember marad a boldogtalanságban és megmagyarázza, miért nem tudna amúgy sem változtatni semmin.

Javaslom, hogy legyen továbbra is boldogtalan, és döntésképtelen. Aztán, amikor eléri a 60-at és már minden mindegy, akkor legyen megkeseredett is.

De, ..., ha a fenti forgatókönyv mégsem járható vagy kívánatos, akkor érdemes lenne pszichoterápián (vagy olyasmi elemzőképességekkel rendelkező baráttal) feltárni a helyzetet és a javítására tehető lépéseket. Egyébként, ha a párkapcsolat jelentős részben a forrása a boldogtalanságnak, akkor az egyedüllét már eleve egy megkönnyebbülés. Párkapcsolatba meg csak olyan embernek szabad kezdenie, aki alapvetően jól van és boldog, de egy partnerrel esetleg még jobban az lehet.

Tehát: 1. Feltárás. 2. Javítás. 3. Egyedüllét(?). 4. Párkapcsolat(?).

Ha a párja váltja ki belőle a boldogtalanságot, netán lelkileg vagy fizikailag bántalmazza, vagy úgy érzi: tovább nem akar együttélni vele, akkor váljon el.

Ha a válás napirendre került, szerintem nem "lejátszott lemez".

Egyébként kereshet új tevékenységeket, amelyeket huszonévesen szeretett volna kipróbálni.

Semmit. Szenvedjen tovább, ha nem akar változtatni.

47/N

Mindenkit elkaphat a boldogtalanság, sokszor évekre is, pláne hogy a külvilág elég kilátástalan, és a jövő is aggasztó.

Befelé kell fordulni. Egyrészt lelki értelemben, másrészt családilag. Újra lehet gondolni az egyéni világnézetet és életcélokat, és meg lehet erősíteni a családi kötelékeket.