A legjobb barátomnak haldoklik az anyukája = ( Hogyan segíthetnék neki? És hogy értethetném meg anyámmal h ne csesztesse?

Sehogy. A barát nem felvidít, ha szomorú vagy, hanem veled sír.

Ne próbáld jókedvre deríteni, haldoklik az anyukája. Ha el is tudod vonni a figyelmét, csak néhány pillanatig sikerül. SEgít neki, ha csak ülsz vele és hallgatjátok a csöndet.KÉsőbb lesz neki borzasztó rossz, mikor elmúlik a temetés kezd oszlani a sokk. Akkor lesz rád nagyon nagy szüksége.

Ilyenkos "okosat" nemigen lehet mondani, de hidd el sokat számít az is, amit most csinálsz, azaz mellette vagy. Éreztesd vele, és mondd is meg neki, hogy mindig mindenben számíthat rád!

Hallgasd meg, ha mondanivalója van, engedd, hogy szomorkodjon, csak légy vele, mellette.

Beszéld meg a szüleiddel, hogy lehetne az életét elrendezni. Aztán vele is, hogy legalább nagy vonalakban tudja (ez egy kicsit megnyugvást adna neki), miként fog alakulni az élete anyukája halála után. Borzasztó lehet ez a bizonytalanság, talajtalanság neki!

Tényleg nincs itt az ideje az "erkölcscsőszködésnek", de ti se vigyétek most buliba, mert szélsőségekben él, és szélsőségekben viselkedik. Szinte előre bejósolható ilyenkor az, ami történt vele.

Szóval egyszerűen légy vele, "menj az agyára", és biztosítsd, hogy nem marad magára a későbbiekben sem.

19:33-as vagyok

Nem is arra gondoltam, hogy alkoholista lesz, viszont ne higgyétek, hogy bajban a pia a megoldás, mert nem az. Jön a kijózanodás, és a szembenézés azzal, hogy semmi nem változott, semmi nem oldódott meg...

Inkább támogasd, és keressétek a szüleiddel a megoldási lehetőségeket a barátod további életéhez. Hiszen még egy éve van hátra -ha veled egyidős-, amíg nagykorú lesz. Biztos rágódik azon, hogy mit fog csinálni addig? Intézetbe kerül? Vagy lakhat addig nálatok? Beszélgettetek erről vele? Miből fog élni?

Szóval rengeteg kérdés kavaroghat a fejében, ami csupa-csupa bizonytalanságot okoz benne (és nem oldódik meg a lerészegedéssel). És akkor még nem említettük, hogy nem sokára elveszti az egyetlen és legfontosabb szerettét.

Jókat írtak a többiek is, nem akarom ismételni.

Én is voltam már "Barát" a barátom mellett nehéz helyzetben és kaptam is segítő támogatást, amikor én voltam rászorulva.

A lényeg a jelenlét, a támaszadás. Nem kell sokat rizsálni, nem szabad túlbonyolítani a dolgokat, gyakran az együtt hallgatás többet ér, mint bármilyen szentbeszéd. A sírás sem szégyen. "Még sírt is 1x pedig sose láttam sírni." Ez baj, az igazi barátok sírni is tudnak egymás előtt/mellett/helyett stb. Sajnálom nagyon őt is, neked sem könnyű, de sokat tanulhatsz ebből és ha lesz egy igaz barátod (egy életre szólóan) az nagyon nagy kincs - becsüld meg.