Normális, ha egy apa, akit elhagynak így viselkedjen?

"Hogy kiszakítom a gyereket a megszokott környezetéből"

Ez pl. tényszerűen igaz.

"Hogy alig fogja látni"

Ez is.

A többivel azért vitatkoznék.

Hogy aljas vagy-e vagy sem, azt akkor tudnánk megítélni, ha beleláttunk volna a házasságotokba.

Arról nem is beszélve, hogy itt ugyebár egy folyamatról beszélünk.

Valaha egymásba szerettetek, és azt gondoltátok, életetek végéig egymáshoz akartok tartozni. Nyilván akkor is megvolt még a kötődés, amikor közös gyereket akartatok.

Aztán valami valahogy félrement, és most minden rosszat mondotok egymásról.

Írtad, hogy sérült a kisgyereketek.

Ez valóban óriási tehertétel egy párkapcsolatban. Ne hibáztasd se magadat, se a másikat, ha erre ráment a kapcsolatotok.

Igazából jobb lett volna ezt a kérdést még akkor feltenned önmagadnak, mielőtt gyerekszülésre adtad a fejed ..

Ne mondd, hogy addig minden szép és jó volt,mert úgysem lenne hihető

..

2 az én apámmal születésem előtt minden rendben volt. Aztan jött a gyerek, a rossz társaság, az ital és kész.

Rosszabbat tesz a gyereknek, ha a szülők mérgező, bántalmazó kapcsolatában kell éljen, mintha az anya egyedül nevelné.

"Az apja már régóta bánt engem lelkileg. Most nem akarom részletezni."

. Kiszakítod a gyereket a megszokott helyéről, az apját alig fogja látni, de hogy jogosan teszed-e, az a fentiekből derülne ki.

Igaza van, de kit érdekel?

Gondolkozna, mielőtt bánt - azért bánt, mert azt hiszi megteheti, hiszen kiszolgáltatott helyzetben vagy.

Hát, így járt - a gyereket meg pont annyit látja majd, amennyit látogatja - egy idő után már nem szokták (főleg, ha van új csaj), és utóbb az exre fogják, hogy ő a szmét, amiért nem engedi.