Miért csinálják ezt a szüleim, miért vagyok a szemükben egy senki? Más is van így?

Nem tudom miért viselkednek így a szüleid. Nekem apám volt ilyen, neki egyszerűen nem tudtam jót tenni... Tipikus van kalapja nincs kalapja... Aztán 23 évesen megelégeltem, hogy mindig rajtam vezeti le, akkor elköltöztem otthonról. Másnap anyukám is. Anyukámmal azóta is nagyon jó viszonyban vagyunk. Apámról nem hallottam öt éve. Sajnálom, hogy így alakult. Én minden tőlem telhetőt megtettem, de végül be kellett látnom, hogy ő ilyen és én ezt nem tűröm el. Még tőle sem, hiába az apám. Sokáig fájt és elég rossz érzéssel gondolok arra, hogy nekem is van egy "apukám" ... Néha hiányzik... De azt hiszem mindkettőnknek jobb így.

Nem tudom hány éves vagy és, hogy mi a baj a szüleid házasságával. Ha esetleg valamelyikőjükkel jobb a kapcsolatod akkor beszélgess vele, hogy mi az amit várnak tőled, hogy mit szeretnének ha milyen lennél... hátha kiderül, hogy mennyire halad az életetek egymás mellett...

Na ez tök ismerős. Mintha a saját történetem olvasnám.

(én szóltam elsőnek is) Mikor elköltöztem otthonról akkor anyu is. És máris megoldodott a gondom. Igaz az én alap problémám az volt, hogy apám alkoholista lett. És szerintem azért volt ilyen kötözködő!

Drukkolok Neked! Tudom rossz érzés, mert apám engem is semmibe vett... de hidd el ez nem a Te hibád!

Ő ilyen! A távolság megoldás lesz a problémára.

Ha most végzel a főiskolán, akkor a legjobb, ha egy közös albérletbe költözöl. Talán ismerősökkel is sikerül, de idegenekkel sem lehet gond, ha jól kijöttök. A bruttó 80, az nettó 64 körül van. egy szobát már találni (vidéken legalábbis) 25 ért, marad 40, ami nem sok, de kezdetnek megteszi a szabadság érdekében. Ha a magad lábán állsz, hamarabb fogsz előre is jutni, mintha otthon maradnál a nagyobb anyagi biztonságban. Aztán ha van párod, akkor vele is lehet közösködni, ha nincs, akkor majd lesz, és szépen minden egyre jobbra fog fordulni.

Én is végigjártam ezt, bár itthon minden oké volt a szegénységen kívül. A munkahelyemen a legalján kezdtem a legkevesebb pénzért, ma az élvonalban vagyok szakmailag és a anyagilag is. Volt néhány nagyon nehéz évem, albérletben laktam, tele voltam adóssággal, olyan is volt, hogy nem is volt mit ennem. Megvártam a fizut, és utána ettem. Vagy pl egész nap vizes nadrágban ültem a munkahelyemen, de nem száradt meg az egyetlen gatyám, amit egyébként kézzel mostam ki, de munka után randira mentem, és tiszta ruhában terveztem megjelenni.

A lényeg, hogy állj a saját lábadra, és ne függj senkitől sem anyagilag, sem pedig érzelmileg. Nem kell a szüleidet sem megfejteni, sem megváltoztatni. Törődj magaddal, hozd ki magadból azt, ami benned van, és soha ne add fel, és meglátod, minden jóra fordul!

Az én "apukám" mindig karácsonykor csinálta meg a legnagyobb botrányit. Ezért nagyon sokáig utáltam a karácsonyt. Hamarosan férjhez megyek egy tündéri pasihoz, akit nagyon szeretek. Mostmár tudom, hogy lehet szép is a karácsony!

Én is még tanultam mikor elköltöztem. Hétvégén vendéglátó, hétközben adatrögzités. Arra volt elég, hogy megéljek. Persze nem sonkán! :-)

A ruháim nekem is elfértek egy böröndben.

Most van egy szép házam, egy nagyon jó állásom. 6 éve vagyok ebben a szakmában. Az alján kezdtem én is, de egyre jobban haladok elölre. Most léptem megint egy fokot föl! :-)

Tarts ki és küzdj, és hidd el meg lesz az eredménye!

Én pesten laktam akkor! Költözz össze más egyetemistákkal. Vagy a pároddal (ha van most), de ha anyukád is menne akkor menjetek ketten. Ha ő nem olyan mint apukád akkor ketten is könnyebben fogtok boldogulni.

Tényleg az a fontos, hogy ne veszítsd el a hitedet magadban!