Tudnátok olyan okokat felsorolni, amik miatt a fővárosból leköltöznétek vidékre a feleségetek szülővárosába és ott nevelnétek fel rosszabb körülmények között a gyerekeiteket?

Óvodás koromban elköltöztünk Budapest egyik agglomerációjába egy panel 4. emeletére és nagyon utáltam, hogy lépcsőzni kellett, hogy nem volt már saját udvarom és talán még azért is cs"sztetve voltam, ha véletlen kicsit hangosabb voltam.

Aztán szüleim úgy döntöttek, hogy visszaköltözünk, a faluba jártam általánosba és viszonylag szerettem, a felvételi eredményeim is jók voltak és nagyon imádtam, hogy végre van kertem, szabadon mehetek az utcára és közel a természet.

Gimibe bejárós voltam, az egy szívás volt, igaz budapesti gimi volt, de mégsem a Fazekas vagy másik top 10 (bár amúgy a vmg-be felvettek volna).

Most az egyetem alatt kolis vagyok (amúgy BME), 2-3 éjszakát alszom bent, mikor nem sikerült bejutnom, akkor is tűrhető volt a bejárás.

Volt egy barátnőm, aki a Budapesten lakott, egy kertes házban és az utca végén már kezdődött az erdő (míg nekem a kis falumban is 15-20 perc séta, mire elérek egy erdő szerűséget), a suli meg 20 percre volt tömegközlekedéssel. Na, azt aláírom, hogy ideálisabb élet bárki számára, de nekem az sajnos nem volt alternatíva.

Szóval vidék mellett érvek:

- ha csóró vagy, itt lehet kertesházad is, messzebb vagy a szomszédtól.

- a házad általában alapból nagyobb, mint egy lakás

- gyerekedet előbb kiengeded egyedül az utcára.

- a gyerekednek egy privát játszótere lehet, ahol bizonyos kor után már az aszisztálásod nélkül is kitombolhatja magát.

- gyorsabban eljutsz a természetbe.

- elindulhatsz az önellátás útján, ami egy szuper hobbi és spórolhatsz is vele

- elvileg jobb a levegő (ha nem laknak csórók a környéken, akik mindennel IS fűtenek)

- több lehetőség van az állattartásra.

- haverokat jobban át lehet hívni, a hangoskodás kevésbé zavaró a szomszédoknak.

Mi is ezt tettük, mert csak vidéken tudtunk lakaást venni, pesten már akkor is sokkal drágábbak voltak. Hát, féltem nagyon!

Most már:

Nincs az az isten, hogy vissza mennék abba a lepra városba, pedig ott nőttem fel.

Eleinte én is féltem vidéktől, de mikor megláttam, hogy nem egy visszamaradt putri, hanem normális EMBERI ÉLETRE VALÓ hely, (nem úgy mint budapest 90%-a) akkor döntöttünk úgy hogy maradunk.

Vidéken mindenki is ert mindenkit. Nem lehetett elvegyülni, és a pórnép rájuk volt kattanva, mint tavaly az otatlanokra.

Én sváb faluban laktam 2000 elõtt, még akkor is idegenkedtek még a máshonnan jött sváboktól is. Hátmég egy üldözött kisebbségtõl, 50 évvel korábban…