Mi volt a legfájóbb dolog, amit valamelyik családtagod csinált és szégyellted magad emiatt?

Apám alkoholizmusa nálunk folyamatos égés volt.

Már csak szimplán az, hogy ha elmentünk bárhova, bevásárlás, kirándulás, ő akkor is simán beb_aszott. Rohadt égő volt gyerekként úgy menni, hogy mindenki titeket bámul, mert látják, hogy az apád masszívan taccsra itta magát.

Összes rokoni, baráti összejövetelt ez határozta meg. Egyszer még is iskolánkban is volt munkája. Fogalmam nincsen mit csinált, de folyton körülötte lógtak a gyerekek, akkor is piás volt és mindig engem oltott a többi gyerek előtt Nyilván rohadt megalázó volt. Aztán el is küldték.

Legjobb apám outfitje volt:

Kinyúlt, retkes, valamikor fehér atléta. Olyan ami annyira ki van nyúlva, hogy a hájcsöcsei kilógtak belőle. Mindez belehúzva az alsógatyába.

Fecske alsógatya. De nem ez a feszes hanem ami már szintén kinyúlt, hátul trottyosan lóg a seggén és lépés közben a combjai között kivillantak a heréi is.

Általában az ing+gatya vagy gatya+semmi kombót váltogatta.

Ha vendég jött, és ki kellett menni, be kellett engedni, vagy bármi, akkor az alábbi módosítások voltak:

MÁV-os pufajkás sapka:

[link]

Pontosan ilyen, de már szarrá kopva.

Lábára pedig vagy gumicsizmát húzott, vagy általában megörökölte a régi cipőinket, amiket annyira tönkretett, hogy szétszakított papucs-cipő jellegűek lettek.

Emlékszem a postás meg valami futár arcára, amikor apám gatyába húzott atlétával, gumicsizmában kiment átvenni amit hoztak... :D

Szintén apám, anyám ruházata.

Apám télen,nyáron úgy nyit ajtót mindenkinek,hogy alsógatya és csupasz felső test ami persze tipik sörhas és szőrös is.Irtó gáz,ha feljön valamelyik szomszéd vagy valamilyen futár és így nyit ajtót.

Anyám simán bugyi+melltartó kombóban van itthon tesóm pasija előtt ami már nekem kellemetlen.

Apám atom részegen nekiment a férjemnek, mert szerinte tiszteletlen volt vele. (A "tiszteletlenség" az volt amúgy, hogy a férjem azt mondta a már akkor dühöngő apámnak, hogy üljön le és nyugodjon meg.)

Ezek után apám átment apósomhoz, hogy elmondja neki, hogy mennyire rosszul nevelte a fiát.

Életemben nem éreztem ekkora szégyent, mint akkor.

Szintén az alkoholista apám hőstettei már óvodás korom óta masszív szégyen. Egy gyereknek nem kéne szorongania azon hogy csak nehogy a szülője hülyeséget csináljon, leessen valahonnan, ne tudjon fizetni a boltban, ne ismerje fel, lábon tudjon hazamenni stb.

A másik szintén az alsónaci felül semmi otthoni ruházat. Férjem is így van itthon de ha csengetnek felöltözik. (Nem tudom ez ilyen férfi betegség, hogy nem lehet egy nyomorult pólóban otthon lenni?)

Nagymamámmal is nagyon égek ha utcán vagy valahol meg kell jelenni vele. Hangosan, ordibálva beszél pedig nem süket, olyan kellemetlen dolgokat mond ami nem tartozna senkire, újabban már trágár is, nem tud viselkedni.