Hogyhogy jobban bírták az emberek régen a házasságot, a családi életet?

Én azt láttam, hogy a hatalmi viszonyok mások voltak. A férj volt a fő kenyérkereső, a feleség a töredékét kapta csak, viszont otthon maradhatott gyereket nevelni mások lenézése nélkül. Sok osztálytársam anyukája volt otthon vagy dolgozott hobbi szinten, maximum részmunkaidőben. Emellett elnézték az apuka kicsapongásait (pia, nők vagy szerencsejáték) és csendben maradtak.

Ma már a nőknek is teperniük kell a munkahelyen, ciki a háztartásbeli szerep és a társadalom elvárja, hogy ne ülj otthon éveket a gyerekkel. Így már anyagilag is függetlenek lettek a nők és nem kell eltűrni mindent. Nem olyan kényelmes, de megoldható az élet egy bosszantó férj nélkül is.

Társadalmi nyomás, anyagi kényszer. Nem csak anyagilag nem fért bele, kevésbé volt elfogadott kilépni a kapcsolatból. De én 90-ben születtem és az osztálytársaim szülei nagyrészt elváltak voltak így is. A gyerekek felének minimum.

És nyilván depresszió, családon belüli erőszak és hasonlók formájában csapódott le. A gyerekeket verni sokkal elfogadottabb volt, mint ma. Kevésbé voltak ismertek a lelki betegségek kezelési lehetőségei, és jobban el is titkolták az ilyesmit.

Szerintem az az oka, hogy sokkal kevesebb lehetőség és eltérő példa volt előttük. Mai esetek ugyan, de gondolj pl. elszigetelt törzsekre, speciális kultúrákra, ahol hosszú ideje az a szokás, hogy a lányoknak kivágják a csiklójukat, máshol a fiúknak x évesen bátorságpróbán kell bizonyítaniuk, ahol komoly fizikai fájdalmakat kell kiállniuk, szintén máshol erőszakkal hizlalják a lányokat, hogy kelendőbbek legyenek majd, mert a kövér test a szép. És ehhez anyák, apák asszisztálnak, mert ők is keresztülmentek rajta, és így lesz a gyerekből „valaki”… Ha dömpingben látja ezeket, ritka, hogy valakiben feléled, lehetne másképp is csinálni, illetve, még ha ez meg is van, akkor mondjuk retorziókkal, kiközösítéssel stb. kell szembenéznie a közösség részéről.

Régen szégyen volt a válás, egyedülálló anyának lenni, házasságon kívül teherbe esni, elég egysíkú volt a gondolkodás arról, mi helyes, mi nem.

A társkeresés meg, ha te egy faluban élted az egész életedet, akkor onnan kellett választani, és nem volt Tinder, egyéb netes ismerkedés, meg annyi mászkálás, utazgatás sem, mint napjainkban.

#7 Irodalomra mindig nehezen referálok mikor a legtöbb nagybecsű írónk alkoholista és/vagy drogosként élte le az életét. Meg hát ugye kicsit olyan volt az írás mint manapság a média. Vagy szórakoztatót írtál vagy pedig éhen haltál. Most sem mindenki egy Faludy György akinek 90 évesen is fiatal feleség dukált.

Például ha végig olvasod itt a kommenteket akkor úgy tűnik minden férfi egy alkoholista családverő, pedig a témából és a kérdésből adódóan előre tudható kik fognak ide írni.