Hogyhogy jobban bírták az emberek régen a házasságot, a családi életet?

A nőnek nem volt lehetősége, mint maradni, meg szégyen volt a válás, így nem is váltak - helyette félrekrtak mással - ez pl nyílt titok volt, kb mindenki csinálta -, vagy pl a "nagyon türelmes" férfi hazajött a melóból és megverte a nőt, a gyereket, mert... valmilyen okból.

A házasság egy tetves börtön volt mindkét félnek, de a nő ha akart volna sem tud lépni, mert 17 évesen már gyereket szült a semmire.

Semmivel sem volt idillibb a helyzet régen és semmivel sem éltek akkor jobb emberek.

17-18 évesen azért szültek, mert vagy megszülted vagy a Dunába ugrottál, vagy megszülöd és... hát nem részletezem.

Mindig "lett valahogy", mert a nyomor és a kevésbé nyomor között alakult az emberek 90%-nak a sorsa, és nem volt oly éles az a határ.

Hűség sem létezett jobban vagy kevésbé mint manapság, aki félre akart menni az félrement. (De tegyük hozzá, hogy ez nagyrészt az "urak" kiváltsága volt.)

A társadalmi nyomás pedig borzasztóan nagy volt, a hozzátartozó ingerküszöb meg borzasztóan alacsony.

Ó, dehogynem volt félrelépés... Meg válás is előfordult, keresztanyám most 55 éves kb, és a mostoha anyja is nem tudom hányszor elvált, meg keresztanyám is ismer egy csomó elvált kisöreget.

A '80-as és '90-es években sokallta nagyobb volt a nyomás, hogy x időre házasodni, y mennyiségű gyereket megcsinálni/megszülni, stb. Így pl. könnyebben belehajszolta magát egy 20-21 éves srác egy mérgező kapcsolatban, mert már frusztrálta, hogy evvel cseszegetik és örült is, hogy punnerátát kapott. Vagy beszélhetünk 20-21 éves nőről is, ahol végképp ment a nyírás, ha akkor még nem volt senkije. Meg sokkal többet foglalkozott a mai 50-es meg 60-as korosztály nagy része a külvilág elvárásaival, az előbbi degenerációkat inkább meg sem említem.

#23

Azért abban nem lennék biztos, hogy többen éltek annak, hogy mit gondoltak mások. Szerintem most sokkal több emberben van megfelelési kényszer, sőt mostmár nem csak a család, a falu vagy a háztömb elvárásainak akarnak megfelelni, hanem jóformán az egész világnak.

A 40-50 éves korosztály lehet, hogy kiesett ebből a kosárból, hiszen pont az a generáció, ami még bőven az internet előtt volt, és a nagyszülők berögzüléses életmódja után.

Viszont az interneten szocializálódott generációkból kijött emberek közül 5-ből 3-nak tuti, hogy van valami lelki nyűgje. Tökéletesen bizonyítja, hogy tömve vannak a pszichológusok, fiatalokkal van tele a pszichiátria, akik sokszor önszántukból vonulnak be.

Valószínűleg mindig is voltak “társadalmi elvárások”, amiknek meg kellett felelni, de nem mindegy milyen mértékben. Gyereket szülni azért egyszerűbb volt, mint 25 évesen külön költözni, 5 év munka tapasztalattal, milliós megtakarítással stb stb stb.

Nekem eléggé úgy tűnik mintha sokan itt igazolni/normalizálni akarnák a saját döntéseiket az életben. Úgy állítják be mintha régen minden család egy borzalmas börtön lett volna és a gonosz férfiak törtek zúztak meg ittak egész nap. A megcsalásokat a férfiak számlájára írni is hasonlóan értelmezhetetlen, valamiféle olyan képet próbálnak emberek közvetítgetni mintha ahhoz nem két ember kellene és mintha a mágikus kuplerájok - amik leginkább csak néhány kiemelt városban működtek - csodával határos módon kiszolgálták volna az egész ország férfi lakosságát napi szinten. Rendszeresen olvasom, hogy szegény fiatal anyák a semmire szültek, hogy megmeneküljenek a szégyentől miközben ma meg azt nevetik ki aki harminc éves kora előtt akar és már a "negyven sem baj". A biológiát természetesen nem figyelembe véve. Aki úgy gondolja, hogy a nők a társadalmi elvásároknak kellett megfeleljenek régen az ne felejtse el, hogy most meg a társadalmi elvárás otthagyni csapot papot a kényelmetlenség első jelére. Számos kutatás bizonyítja, hogy a csonka családban felnőtt embereknek rosszabb élete van és a házasságban élők élnek a legtovább (átlagosan!).

Egy társadalomban a jólét és a önzőség egyformán emelkedik. Ezért tologatják az emberek a gyerekvállalást, a fiatalok szórakozni akarnak ameddig lehet. Kifogás meg mindig van, hogy most még miért ne.

"Egy társadalomban a jólét és a önzőség egyformán emelkedik. Ezért tologatják az emberek a gyerekvállalást, a fiatalok szórakozni akarnak ameddig lehet."

De miért jutunk el megint oda, hogy aki nem vállal gyereket, az önző és gyerek az KELL? Kérdezem ezt 2 gyerekes anyaként, én pl. el nem tudom képzelni az életem nélkülük, de az én anyám meg borzasztó szülő volt, aki nem is tagadta soha, hogy megbánta a gyerekvállalást.

Senki nem azt állította, hogy minden család sz*r volt régen, hanem hogy hülyeség ilyeneket mondani, hogy mert bezzeg régen jobban megbecsülték egymást az emberek, mikor a francokat, nem erre volt szó, hanem szimplán tényleg erősebb volt a társadalmi-gazdasági kényszer, hogy azok is együtt maradjanak, akik utálták egymást. Mert nem volt más lehetőség.

Most ezt mindig oda kiforgatni, hogy manapság bezzeg azért önzőek a fiatalok, mert nem akarnak gyereket... Hát mint tudjuk, 500 meg 1000 éve nem is kérdezte tőlük senki, akarnak-e.

Régen előbb megpróbálták megjavítani, ami elromlott, legyen az háztartási gép vagy kapcsolat.

Ma meg az eldobhatóság jegyében élünk. Ha valami nem tetszik, megszabadulunk tőle. Legyen az tárgy vagy ember.

Régen még arra nevelték a gyerekeket, hogy egy közösség részei, ahol alkalmazkodni kell egymáshoz, senki sem kiváltságos. Ma már arra neveljük őket, hogy minden őértük van. Ugyan milyen alapon várjuk, hogy 18+ évesen majd hirtelen magukba szállnak, és rájönnek, hogy pont annyira értékesek, mint a társaik, és nem kiváltságosok többé?

A nyugati mintájú, fogyasztói társadalom térnyerése vezetett ide, dobj el mindent, vegyél újat.

Sajnálatos, hogy itt tartunk.